A parajdi sóbányánál bekövetkezett katasztrófa hatásaként súlyos és meglehetősen káros környezeti hatás sújtja a Kis-Küküllőt. A folyó medrében már több tonnányi haltetem gyűlt össze, és a következő napokban még több tetem bukkanhat fel a víz felszínén. A Maros megyei környezetvédelmi hatóság tájékoztatása szerint a folyó élővilága szinte teljesen megsemmisült, beleértve több védett kagylófaj állományát is.
A helyi környezetőrség szerint a halpusztulás közvetlen kiváltó oka az úgynevezett "sóhullám". A károk felmérése és az elpusztult állatok eltávolítása jelenleg is zajlik, melynek keretein belül a haltetemek gyűjtését több kilométeres szakaszon végzik.
A hatóságok a lakosságot és a horgászokat egyaránt figyelmeztetik arra, hogy az elhullott halak fogyasztása TILOS, hiszen azok mérgező anyagokat tartalmazhatnak!
Bár néhány túlélő példány még fel-felbukkanhat a folyóban, a helyi szakemberek szerint a Kis-Küküllő jelenlegi állapota egyértelműen katasztrofális. Ezek egyébként leginkább olyan halak, amelyek a mellékpatakokból úsztak vissza, így az őket érintő szennyezés talán nem volt olyan nagymértékű.
A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének kutatói egyébként a hallgatókkal közösen követték nyomon a sós víz levonulását a hazai szakaszokon, amely a Korond-patakon keresztül érkezett a Maros magyarországi szakaszára, majd a Tiszába. A vízmozgás a vártnál gyorsabban zajlott, és a számításokhoz képest néhány órával korábban érte el a hazai vizeket.
Az előzetes mérések eredményei ugyan a magyarországi közepes és nagyobb vízfolyásokra érvényes határértéket (900 µS/cm) egyetlen esetben sem lépték át, a folyamat követése mégis kiemelten fontos. Ennek köszönhetően ugyanis lehetőség van pontosabban felmérni, hogy milyen hatással lehet egy hasonló szennyezés a hazai folyók ökoszisztémájára és közvetve a horgászható halállományra is.
A Kis-Küküllő élővilágának megsemmisülésének súlyos következményei vannak a horgászatra nézve is. Az elpusztult halállomány évekre visszavetheti a térség sporthorgászatát, hiszen a természetes szaporulat hiányában a víz újraéledése hosszú folyamat lesz. Emellett a szennyezés a Maros és a Tisza vízminőségét is érintheti, így a folyami horgászat biztonsága és eredményessége sem garantálható rövid távon. A horgászközösség számára ez nemcsak környezeti, hanem gazdasági és közösségi veszteség is.
Az előzőleg olvasott ökológiai katasztrófa emlékeztet arra, mennyire törékeny a vízi élővilág, és milyen messzire nyúlhat egy szennyezés hatása. A halpusztulás nemcsak a természetet, hanem a horgászközösség mindennapjait is súlyosan érinti. Fontos, hogy tanuljunk ezekből az esetekből, és közösen lépjünk fel a hasonló környezeti károk megelőzése érdekében.
Cikkünk és a képek forrásául a szeged365.hu cikke szoltált.
