Fogási esély

Minden címke 167


Mutasd az összes cikket...

"Február derekán járunk.  A tavasz már megtette első próbálkozásait, hogy letaszítsa trónjáról a telet. A kemény éjszakai fagyok azonban még nappal sem akarnak engedni szorításukból, bizony még a tél az úr. Ez mit sem zavarja a fanatikus horgászokat, a hideg ellenére sokakat partra csalogatnak az erőtlen napsugarak.

Én is vízparton vagyok, hosszú kihagyás után halfogásban reménykedem. Jól bevált, évek óta bizonyító etető-, és csalogató anyagaim már előző este gondosan el lettek készítve, előketartómban több tucat előke sorakozik katonásan a legkülönfélébb szituációkra elkészítve. Határozottan és magabiztosan fogalmazódik meg bennem a gondolat:
"A mai napon én itt halat fogok! Ha rajtam múlik, nem is egyet!"
Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a zord időben mindent meg kell tennem a sikerért. Ebben az időszakban bizony 1-1 hal megfogása is hatalmas siker lehet. 
Reménykedve vágok hát neki a pakolásnak és a horgászhely kiválasztásának. Nem megyek a véletlenre, a tó legmélyebb részét veszem célba, biztosra veszem, hogy még nem mozdultak ki a halak a sekélybe. Halra utaló jeleket keresek, de mindhiába, kihalt a téli táj, a víztükör meg sem rezzen.
 
  • fogásiesélykép

Elfoglalom a jónak vélt helyet. Egyik bottal kiakasztott klipsszel hajszálpontosan ugyanazt a helyet horgászom, míg a másik botommal keresőhorgászatot végzek, természetesen ésszerű keretek között, a szomszédok zavarása nélkül. Mert vannak ám szomszédok! Nem gondoltam volna, hogy fagyos időben, ilyen kellemetlenül csípős, hideg napon ennyien a bajszosok nyomába erednek.

Magabiztosan kezdem meg a horgászatot, hisz úgy ismerem a vizet, mint a tenyeremet, biztos vagyok a sikerben. Ütemesen, pontosan és precízen horgászok, rövidesen érkeznie kell a kapásnak. Pontosabban érkeznie kellene, de nem érkezik. Nem kelt bennem különösebb aggodalmat, a hideg vízben nem mennek még azért olyan gyorsan a dolgok. Telnek- múlnak az órák, merítőhálóm és pontymatracom dermedten fekszik a fűben, halat még nem láttak. Elkezdek variálni, nem véletlenül készültem többféle csalizási módszerhez kötött előkével, valamint többféle összetételű és színű etető-, és csalogató anyaggal. Szorgosan cserélgetem az előkéket, az egész vízoszlopban keresem a halat. Ezek a változtatások majd meghozzák az áttörést, ezekkel még sosem vallottam szégyent!
Lelkesen ülök a botok mögött, de a kapásjelző nem akar megszólalni, a swinger meg sem mozdul. Évek óta vallom és töretlenül állítom, hogy a halat mindig meg lehet fogni, minden csak rajtunk múlik. Ez az ars poetica hajt most is előre, keresem a megoldást. Keresem, de nem találom. Újabb órák telnek el. Önbizalmam alábbhagy, nem találom a megoldást. Kérdések motoszkálnak a fejemben szüntelenül: Mit rontok el? Mit csinálok rosszul? Mit nem veszek észre, ami a halfogáshoz segíthetne? Talán mégsem a mélyvízi területeken vannak a halak? A rövid téli nap végéhez közeledve nem lenne túl késő helyet változtatni?
Miközben sötét gondolataim láncaitól próbálok szabadulni, észreveszem, hogy a legtöbb horgász már haza indult, aki még a parton van, már az is pakol. Váltok velük pár szót, hozzám hasonlóan senki nem jutott el kapásig. Kezdem én is feladni, kezdek belenyugodni abba, hogy bizony belefutottam egy betlis horgászatba. Már idejét sem tudom, mikor volt ilyen utoljára. Úgy tűnik, most jött el az ideje. Az egész napot kapás nélkül ültem végig, a fennmaradó kis időben már nem fogom megváltani a világot.
Ekkor azonban szemem sarkában meglátok egy alig észrevehető fodrozódást a vízen. Pontosan a kiakasztott klipsszel horgászott helyem fölött! Hal van előttem! Gyorsan dobjunk újat, pár másodperc múlva pontosan a fodrozódás helyén csobban a végszerelék. Most vagy soha! Két perc sem telik el, a swinger nagyon lassan elkezd emelkedni, egészen a botig. Ott megáll, a fék viszont már nem mozdul. Ráemelek, megvan! Rövidesen gyönyörű, téli sötét színekben pompázó tövest merítek. Bizony érződik még, hogy hideg a víz, nem küzdött olyan ellenállóan. Hatalmas kő esik le a szívemről.
A nagy hidegben minél hamarabb visszaengedem. Igyekszem a lehető leggyorsabban újradobni, hogy lefagyott kezeimet zsebembe dughassam. Épp, hogy elkezdem újra érezni ujjaim végét, megismétlődik az előbbi finom kapás, rövid fárasztás után újra halat meríthetek.
Egy ilyen szenvedős, hideg napon már nem is kívánhatok többet, teljesen elégedett vagyok. Ha a hátralévő rövid időben már nem lesz kapásom, akkor sem lehet okom a panaszra! Azonban felgyorsulnak az események és a horgászat végéig további nyolc halat merítek, amelyek közül több is átlépi a bűvös ötkilós határt, a bandanagy súrolja a nyolc kilót.
Elégedetten fejezem be a horgászatot, már nem is érzem azt, hogy fáznék. Egyetlen szó jár a fejemben: Sikerült!"
 

 Az alábbi hideg vízi horgászatról szóló történetet bevezetésként szolgál mai témánkhoz. Jogosan merül fel az olvasóban, hogy ez a bevezető talán túl hosszúra sikeredett. Mi azonban indokoltnak tartottuk, hisz a történet elemzése tökéletes választ fog adni arra a kérdésre, amelyre cikkünkben igyekszünk választ találni: Min múlik a siker? Mely tényezők segíthetnek hozzá a halfogáshoz? Mely tényezőktől függ a fogási esély?

A vízparton nagyon gyakran megfigyelhető az, hogy az esetleges sikertelenséget és kapástalanságot mindig valamilyen külső tényezővel, valamilyen önhibán kívül álló kifogással próbálják megmagyarázni a horgászok.
Bizonyára mindannyian több tucat ilyen kifogást tudnánk felsorolni, hisz nem egy már szabályszerűen szállóigévé vált a horgászok között. A teljesség igénye nélkül pár példa:
 
  • Nem evett a hal
  • Nem jó a szélirány
  • Túl alacsony/túl magas a légnyomás
  • Túl meleg/ túl hideg van, Túl meleg/túl hideg a víz ... stb.
  • Nem volt szerencsém
 
Nem egyszer jártunk már úgy, hogy a mellettünk ülő betliző horgász hazaindulván nekünk kezdte el magyarázni, hogy miért nem eszik a hal, miközben mi kézben tartott bottal methodoztunk és a kezünkből húzta el a hal a végszereléket! Nem furcsa egy kicsit?
Szintén ijesztően gyakori magyarázat az, amikor a horgász a szerencsével hozza összefüggésbe eredménytelenségét. Ne feledjük azonban, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa! Természetesen a véletlen és a szerencse faktora nem zárható ki teljesen, azonban közel sincs akkora jelentősége, mint ahogyan azt sokan képzelik.
Az előző cikkünkben már idéztünk Orbán István tollából, most ismét tolmácsolni szeretnénk egy tőle származó gondolatot felétek: Ha elfogadjuk, hogy a szerencse a sikerhez vezető út nélkülözhetetlen velejárója, akkor sajnos sosem leszünk sikeresek. Aki nem tesz semmit a sikerért és megállás nélkül a szerencsét várja, az sosem lesz szerencsés.
Ha valaki folyamatosan kifogásokat gyárt és a sikertelenséget önmagától függetlenítve mindig külső tényezőkkel magyarázza, az hosszú távon saját magát akadályozza a fejlődésben.
 
Fontos pár dolgot megértenünk és elfogadnunk. Nincs olyan, hogy nem eszik a hal! A hal nem más, mint egy ösztönei által vezérelt élőlény, melyet 2 fő ösztön irányít élete során: létfenntartás és fajfenntartás. A létfenntartás nem jelent más, mint a ragadozók elleni védekezést és a táplálkozást. A hal folyamatosan keresi a táplálékot. Azonban nem mindig ugyanazt a táplálékot és nem mindig ugyanott. Akkor is eszik, amikor mi ennek ellenkezőjét gondoljuk. Csak éppen a vízterület és vízoszlop nem azon részé(be)n, ahol mi keressük és nem azt, amit mi éppenséggel kínálunk nekik.
A különböző időjárási tényezők természetesen nagymértékben befolyásolják és befolyásolhatják a halak táplálkozásának intenzitását, de nincs olyan időjárási tényező, amivel kapástalanságunk egyértelműen magyarázható lenne.
A környezeti/ meteorológiai tényezők halakra kifejtett hatása egy másik, tudományosabb hangvételű cikk témáját fogja képezni, jelen cikkben az emberi tényező fontosságát igyekszünk hangsúlyozni, célunk elsősorban a gondolatébresztés!
 
Halfogás szempontjából ugyanis jóval fontosabb az emberi tényező. Egy felkészült, gyakorlott horgász a legnehezebben szituációkból is sikeresen tud kijönni, míg egy felkészületlen sporttárs bicskája gyakorta egy-egy könnyen megoldható helyzetbe is beletörik.
Amennyiben birtokában vagyunk bizonyos erényeknek, nem fogunk a szerencse segítségére szorulni és a szerencse kérdése lényegtelen lesz számunkra és a legkilátástalanabb helyzetekben is halas képpel bővíthetjük fotóalbumunkat. Nézzük hát meg ezeket pontról pontra.

A 3 legfontosabb tényező, amelyek birtokában növelhetjük a fogási esélyeinket

 1. Felkészültség és tudatosság

Mitől lesz egy horgász felkészült?

 
Elhanyagolhatatlanul fontos lépés az időjárási körülményekről való tájékozódás. Nagyon fontos időjárási tényező a szélirány, hőmérséklet és a légnyomás, hisz ezek nagyban befolyásolják azt, hogy a halak a vízterület mely részén és a vízoszlop mely magasságában helyezkednek el. Ez alapjaiban határozza majd meg helyválasztásunkat és akár az alkalmazandó módszereket is!
Nagyon sok helyen, nagyon sokak által le lett már írva és mi sem győzzük hangsúlyozni, hogy a helyválasztás a legfontosabb a horgászatban, sikerességünk nagyrészt már itt eldőlhet. Hiába horgászunk a legjobb minőségű termékekkel, ha rossz helyen kínáljuk fel azokat.
 
Legyenek terveink, legyen egy átgondolt és kidolgozott taktikánk, amely alapján horgászatunkat meg tudjuk kezdeni és le tudjuk bonyolítani. Amennyiben az eredeti terv nem működne, mindig legyen egy "B" tervünk is, amely szükséges esetben afféle egérútként funkcionálhat.
A stratégiák kidolgozása mellett a felszerelések terén is felkészültnek kell lennünk. Előketartónkba legyen többféle előke betárazva, hogy bármilyen szükséges változtatást azonnal eszközölni tudjunk. A különböző előkékből típusonként több darab legyen elkészítve, így elkerülhetjük a parton való horogkötést, amely nem megfelelő időjárásban igencsak kellemetlen lehet (gondoljunk itt az erős szélre vagy a fagyos hidegre) és az értékes horgászidőt is elveszi.
Ne csak előkék terén legyen több opciónk, szerelékes ládánkban olyan aprócikkek kapjanak helyet, amelyekből akár többféle végszerelék-kombinációt is össze tudunk állítani. Így bármilyen nem várt helyzet adódik, ahhoz végszerelékünket is igazítani tudjuk majd.
Csalik és etetőanyagok terén is legyen több variációnk, hogy igazodni tudjunk a váratlanul adódó helyzetekhez. Azonban ne kövessük el azt a hibát, hogy túlbonyolítjuk ezt a kérdést. Napi rendszerességgel látunk a parton olyan horgászokat, akik előtt több tucatnyi csali és több tucatnyi fluo spray, illetve aroma található, amelyek már a horgászat elején is komoly fejtörést okoznak a horgásznak: vajon melyikkel is kezdjék, melyiket is használják? Különösen ki vannak téve ennek a veszélynek a method feeder módszert űzők, ugyanis megszámolni sem lehet, hogy hány féle szín, méret, alak, íz és illat található meg a csaligyártók palettáján. A sokféle csali és etetőanyag elbizonytalaníthatja az embert. Rengetegen ebben látják a sikeresség kulcsát, miközben figyelmük átsiklik a valóban fontos, kulcsfontosságú és mindent eldöntő részleteken.
 
Teljesíts(etek) egy "kihívást"!
Ne vidd magaddal az egész csalikészleted! Válaszd ki az adott helyzethez leginkább passzoló méretű, színű és felhajtóerejű változatokat és csak azokat vidd. Ne félj attól, hogy nem leszel sikeres. Sőt, jóval több halat fogsz majd, mint azelőtt. Ha megtapasztalod, hogy nem a táskádban lévő csalisdobozok száma határozza meg a kifogott halaid számát, egy világ fog megnyílni előtted.
Rá fogsz jönni, hogy a siker kulcsát nem a felhalmozott csalikészletben kell keresni, hanem teljesen máshol. Mondjuk az általunk felsorolt, sorszámozott tényezőkben.
Rá fogsz jönni, hogy a százezer forintos csaliarzenálod nem segített, inkább csak összezavart és hátráltatott sok esetben.
És hogy ezt honnan tudjuk? Átestünk ezen az időszakon mi is. Tudjuk milyen az, amikor 60 doboz csali rázkódik a hátizsákodban. Utólag visszagondolva nem hiányzik ez az időszak, sőt….
 
Véleményünk szerint egy pecára maximum 2 féle etetőanyaggal és 3-4 féle csalival érdemes készülni.
Az etetőanyagok legyenek teljesen eltérő jellegűek, pl.: egy világos színű, magas szénhidrát tartalmú, édes aromájú keverék és egy sötét színű, magas fehérjetartalmú  büdös/halas keverék. Szöges ellentétei egymásnak, de biztosak lehetünk abban, hogy ha az egyik nem fog működni, akkor a másik igen! Szintén sarkalatos fontosságú kérdés az etetőanyag megfelelő előkészítése. Megfelelő módon kell oldódnia és bontania az etetőanyagnak ahhoz, hogy figyelemfelkeltő legyen. Hiába használjuk a legjobb minőséget, ha az nem küld jeleket az etetésünk/végszerelékünk környékén tartózkodó halaknak.
A 3-4 féle csali legyen eltérő színezetű, pl.: fehér, narancssárga, citromsárga. A víz tisztasága, illetve a különböző napszakok (ezáltal a napsugarak beesési szögének, valamint a vízbe jutó fény mennyiségének változása) nagyban befolyásolhatják, hogy adott helyzetben melyik szín kelti fel a halak érdeklődését.
 
Természetesen ezzel nem azt mondjuk, hogy nem lehet hasznos az, ha különféle újdonságok kapnak helyet a táskánkban. Évről-évre egyre jobb minőségű, fogósabb termékeket kínálnak a gyártók, amelyek jogosan követelhetnek helyet a csaliarzenálunkban. Azonban semmiképp ne erre alapozzunk, mert a csali sokszor csak a sokadik helyet foglalja el a fontossági sorban.
 
 
 
2. Pontosság, precizitás

Megnöveljük esélyeinket a halfogásra, ha a megfelelő helyen horgászunk egy megfelelően működő végszerelékkel

A felkészültség mellett szintén rendkívül sarkalatos kérdés a pontosság. Az általunk választott helyből csak akkor tudjuk kihozni a maximumot, ha az etetőanyagot koncentráltan és pontosan juttatjuk be, majd a jónak vélt csalikat pontosan az előzetesen kialakított etetésen kínáljuk fel. Minél pontatlanabbak vagyunk, annál nagyobb területen szórjuk szét az etetőanyagot, ezáltal a halakat is nagy területen osztjuk meg. Minél nagyobb területen szóródnak el a halak, annál kisebb az esélye, hogy megtalálják végszerelékünket és felcsalizott horgunkat.
Hajszálpontos horgászattal azonban kis területen tudunk viszonylag nagy mennyiségű halat koncentrálni, így az ütemes pontos horgászat gyors kapásokat eredményezhet.
 
Természetesen a leírtak nem jelentik azt, hogy a keresőhorgászatnak nincs létjogosultsága. Azonban amennyiben célunk a gyors kapások elérése és nagy mennyiségű hal megfogása, meg kell tanulnunk a pontos horgászatot.
Szintén kivételt jelenthetnek a nagy kiterjedésű vizek, ahol szükség lehet nagyobb terület megetetése, azonban ezeken a vizeken általában nem a minél nagyobb darabszám megfogása az elsődleges cél.
 
A pontosság és precizitás a végszerelékek és horogelőkék összeállítása során is kardinális kérdés. A használt előkék körültekintően legyenek megkötve, hogy azok funkciójukat ténylegesen ellássák és minél nagyobb hatásfokkal működjenek. Ennek fontosságát "Horogelőke kisokos I. rész - Csomómentes kötés" című cikkünkben már korábban is kifejtettük, hangsúlyoztuk.
Hiába sikerül magunk elé állítani nagy mennyiségű halat, ha a nem megfelelően működő végszerelék és horogelőke kombináció nem képes azokat megakasztani.
 
Talán mi sem bizonyítja jobban, hogy igenis fontos szerepet tölt be a pontosság a horgászatok során, mint a következő rövidke történet. Augusztus közepén járhattunk, forró, napsütéses nyári napok voltak már hosszú ideje, nem volt ez másként a horgászatunk napján sem. Egy sziget elé horgásztunk (nagyjából 1 méterre) klipszelve, ami a nap folyamán több jó halat is adott, azonban a nap vége felé teljesen megszűntek a kapások. Valamin változtatni kellett, ez nem is volt kérdés. Észrevettük, hogy a sziget teljes szélességében egy 20-25 cm nagyságú sávban (a szigeten található nádnak köszönhetően) végig árnyék húzódik. Nem is kellett több, máris beljebb raktuk a klipszet, és a sziget tövétől számítva 15-20 cm-re horgásztunk. Kíváncsiak voltunk, hogy ez az apró kis változtatás fog-e segíteni a kapástalanságon. A válasz egy hatalmas és határozott igen. Ismét megindultak a kapások és brutális pontyok és amurok tették tiszteletüket nálunk a nap hátralévő részében. Természetesen biztosra akartunk menni, hogy valóban ennek köszönhetjük-e a gyönyörű halakat, ezért néhány dobás erejéig szándékosan az árnyékos résztől 10-15 cm-re horgásztunk. Mondanunk sem kell, amikor nem az árnyékos részen csobbant a kosár, akkor bizony hal nélkül kellett kitekerünk a végszerelékünket. 
 
Ebből néhány sorból is remekül látszik, hogy mekkora szerepe van a pontosságnak a horgászatok során. Néha nem is gondolnánk, de csupán centiméterekre vagyunk a sikertől. 
 
Szintén figyelmet igényel az, hogy tisztában legyünk a hajszálelőkén felkínált csalink és horgunk víz alatti pozíciójával. Különösen fontos ez lebegő, illetve különböző kikönnyített, wafters jellegű csalik használata esetén. Ugyanazon felhajtóerejű csali máshogy viselkedik eltérő súlyú horgokkal.
Amennyiben új, korábban még nem használt horgokat szerzünk be, ki kell próbálnunk, hogy az miként viselkedik a már meglévő csalijainkkal. Ez fordítva is igaz. Ha csalik terén újítunk be, meg kell azt néznünk, hogy azok milyen módon könnyítik ki vagy emelik fel a már régóta használt, bevált horgainkat.
Ez természetesen előzetes felkészülést igényel, amit egyes pontunkban ecseteltünk.
A halak különböző szituációkban eltérő csalizási módozatokat részesíthetnek előnyben. Bizonyára mindannyian megtapasztaltuk már, hogy pl.: amíg egyszer csak a fenéken fekvő, de kikönnyített csalikkal tudunk kapást elérni, addig máskor ugyanez nem vezet eredményre és csak a 2-3 centis lebegtetés ad halat. Ezért minden esetben tisztában kell lennünk azzal, hogy az alkalmazott horog-csali kombináció hogyan működik a víz alatt.
 
 
 
3.: Helyzetfelismerés és alkalmazkodó képesség

Adjuk meg magunknak a halfogásra az esélyt azzal, hogy a váratlanra is felkészülünk

 

A korábbiakban is említést tettünk már arról, hogy mindig legyen egy "B-terv" is a tarsolyunkban szükséges esetekre.
Nagyon sokszor előfordul, hogy az előre kigondolt stratégia nem vezet sikerre, tűnjön az bármennyire is alaposan kigondoltnak. A vízparton éles helyzetben nagyon gyakran borul a papírforma. Tartsuk észben, hogy egy víz (legyen az nagy kiterjedésű természetes víz vagy intenzíven telepített kisméretű magántó) önálló életközösséget alkot. Él, lüktet, folyamatosan változik. Nem lehet oly módon lemodellezni, hogy az minden esetben helytálló legyen. Nincs olyan módszer, ami mindig azonos mértékben lenne működőképes.
Ha belecsöppentünk egy nehézkes szituációba, a siker eléréséhez nekünk kell a helyzethez alkalmazkodni, az nem fog magától az ajtón bekopogni.
Nyitott szemmel járjunk-keljünk a parton, figyeljük a vizet. A legtöbb esetben már ez is egyértelmű információt ad arról, hogy hol és milyen módon érdemes csalinkat felkínálni.
Ne ragaszkodjunk egy adott módszerhez, ha az nem vezet sikerre. Változtassunk, próbálkozzunk.
Legyünk kreatívak, találékonyak, bizonyos esetekben az oldja meg az adott helyzetet, ha elrugaszkodunk a kőbe vésett szabályoktól.
Mi sem tagadjuk, hogy ezt leírni jóval könnyebb, mint éles helyzetben a gyakorlatban is megvalósítani, azonban a nehéz helyzetekre igenis van megoldás. Hogy megtaláljuk-e a megoldást, kizárólag rajtunk áll vagy bukik!
 
A legjobb példa erre egy késő tavaszi/kora nyári horgászat, amikor a legtöbbek által alkalmazott, szüntelenül reneszánszát élő method módszer senkinek (köztük nekem sem) "működött". Egyszerűen mintha le lett volna savazva a víz.
Egyértelmű volt, hogy nem fenéken tartózkodnak a halak. Ahogy telt a nap és a napsugarak egyre nagyobb szögben érték a vizet, a halak hatalmas darabszámban emelkedtek a felszínre és a parttól mindösszesen 10-15 méterre szó szerint hemzsegtek.
Ekkor végignéztem a parton. Kíváncsi voltam, hogy ki miként reagálja le a helyzetet. A nem mindennapi látványt, a partközelben felszínen bandázó halakat a horgászok fotózgatták és videózták, miközben method módszerrel továbbra is fenéken próbálkoztak. Senki nem vette a fáradtságot, hogy a látott halakat vegye üldözőbe. Nem hittem a szememnek.
A többi sporttárshoz hasonlóan én sem voltam ilyen helyzetre felkészülve, de nem hagyott nyugodni a dolog, ezért a nálam lévő aprócikkekből egy szedett- vetett felszíni szereléket állítottam össze. Az eredmény egy olyan szerelék lett, amelyet a mai napig megmosolygok. Visszagondolván talán még én magam sem bíztam a sikerben, de úgy voltam vele, hogy egész nap nem volt kapás, rosszabb úgy sem lehet. Nem volt más hátra, mint előre. A parton frissen tépett füvet szórtam a vízbe, majd a horgot is kisméretű lóherecsokorba rejtve dobtam be, remélvén, hogy egy amurt sikerül horogvégre kerítenem. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a mellettem lévő sporttársak normálisnak néztek, amikor négykézláb két kézzel téptem a füvet a parton……
Az eredmény viszont magáért beszélt, 45 perc alatt 3 amurral jutalmazta kitartásomat a víz, a legkisebb 12 kg, míg a legnagyobb 17 kg volt.
 
 
 
Az olvasó már bizonyára sejti, pontosan mi is az az üzenet, amit át akarunk adni ezen cikkünkben.
A legnehezebb helyzeteket is meg lehet oldani. Ez azonban a legtöbb esetben kitartást, küzdelmet és rendkívül sok fáradalmat igényel. Az ily módon elért siker azonban sokkal édesebb lesz!
Teljesen természetes, hogy alkalomadtán belefutunk egy-egy gyengébb eredménybe vagy betlibe. Azonban ne kövessük el azt a hibát, hogy különféle magyarázatokat találunk ki önmagunk nyugtatására. Ezzel csak magunkat áltatjuk! Legyünk reflexívek, az önreflexió ezen a téren is nagyon fontos.
 
Egy- egy gyengébb nap után tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
  • Biztosan jól választottam helyet?
  • A vízoszlop megfelelő magasságában keresem a halat?
  • Jó minőségű, magas beltartalmi értékű etető és csalogató anyagokat használok? Ha igen, akkor megfelelő módon készítettem elő azokat?
  •  A helyzethez leginkább illő végszereléket használom?
  •  Megfelelően állítottam össze a horogelőkét? Biztosan helyesen működik és tökéletes pozícióban várja a halak érkezését?
 
Ha ezek közül bármelyikre is nemleges választ adunk magunknak, nagy eséllyel máris megtaláltuk a hiba forrását! A hiba azonosítása és elismerése azonban már hatalmas lépés a probléma megoldása felé! Ily módon rendkívül sokat lehet tanulni egy-egy szenvedős, nehézkes horgásznapból, a tanulságokat leszűrve és azokat horgászatunkba beépítve pedig egyre kevesebb váratlan és még nem tapasztalt helyzet érhet minket a parton.
 
Éppen ezek a sorok is egy nagyon nehéz nap kapástalan óráiban íródnak. Feltehetően egy eltaktikázott helyválasztás következtében nem találom a halakat. Keresem a megoldást, ennek ellenére jelzőim mintha némasági fogadalmat tettek volna. Pontymatracom és merítőhálóm csontszáraz. De már nem sokáig...
 

Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!

  • differentcarpfishing