A meglehetősen szeszélyes tavasz után kijelenthetjük, hogy végre berobbant az igazi nyár. Azonban ez a nyár számomra egy kicsit más, mint az eddigiek, ugyanis a 2025-ös horgászszezont már én is egy teljesen új helyen, régi lakóhelyemtől igencsak messze, az ország másik végében kezdtem. Nem ijedtem meg a kihívástól és az ismeretlentől, mindig izgalommal tölt el, ha lehetőségem nyílik új vizeket felkeresni. Ennek apropóján íródik ezen cikk is, amelyben egy új, ismeretlen vízterületen történő horgászat kerül bemutatásra egy olyan módszerrel, amelyről még csak elméleti szinten tettünk említést korábbi írásaink során. Tartsatok velünk és nézzük meg, hogyan és mivel készültem erre a horgászatra.
Rengeteg új vízterület meghorgászásának a lehetősége nyílt meg előttem, ugyanakkor mégsem könnyű a helyzet, a bőség zavarában néha nem tudja az ember, mit is válasszon. Logikusan átgondolva a lehetőségeimet arra a döntésre jutottam, hogy haladjunk a kisebbtől a nagyobb felé, reális célokat, elvárásokat tűzzünk ki magunk elé. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy első körben a lakóhelyem közelében lévő egyesületi- és magántavakat fogom felkeresni. Amint ezek megvannak és az időm is engedni fogja, jöhet a nagyobb falat, a környékbeli vadvizek felkutatása és megismerése.
Mivel egyetlen vizet sem ismertem korábban errefelé, így teljesen a nulláról kellett mindent kezdenem. Miután kiválasztottam a horgászat helyszínét, kezdetét vette az információgyűjtés. Korábban már írtunk arról, hogy a szükséges információkhoz milyen módokon juthatunk hozzá, ezek az alábbi cikkben olvashatóak: https://www.halcatraz.hu/blog/2024/06/28/ujrakezdes-talald-meg-ujra-onmagad. Esetemben a horgásztó közösségi média platformján található csoport, valamint a videómegosztó oldalak(on) szereplő néhány anyag volt segítségemre. Innen megismertem a házirendet, némi információt szereztem a tó milyenségéről és a fogható halakról, halállományról. A vízterület közelsége miatt mindenképpen szükségesnek éreztem, hogy még horgászat előtt tartsak egy terepszemlét. A látogatás során lehetőségem volt körbe sétálni a tavat, feltérképezni a helyeket, valamint a vizet kémlelve halmozgást és halra utaló jeleket is megfigyelhettem.
A gyűjtött információk alapján elmondható, hogy a vízterület egy viszonylag kis méretű ( kb. 2 ha), hirtelen mélyülő (helyenként a parttól 2-3 méterre már 4 méteres mélységgel is találkozhatunk) kavicsbánya tó, amelynek legnagyobb mélysége 6-7 méter közötti. A leírás alapján a meder akadóktól mentes, viszonylag egyenletes, azonban kisebb törések találhatóak benne. A kavicsos partvonal mellett számos partra sodort kagylóhéjat láttam a sétám során, ezekkel feltétlenül számolnunk kell a felszerelés összeállításánál! Halállományát tekintve zömében 4-7 kilós pontyok jellemzik a vizet, de foghatunk benne 10 kg feletti példányokat is. A pontyokon túl amurok, compók és tokhalak színesítik a halfaunát.
Mindezek után már elegendő információval rendelkeztem ahhoz, hogy elkezdjem összeállítani a megfelelőnek vélt felszerelést és az alkalmazni kívánt taktika/technika is egyre tisztábban kezdett kirajzolódni.
A fent leírt információkat figyelembe véve az alábbi felszereléssel készültem a horgászatra: 120 gramm dobósúlyú „heavy” feederbot és 0,30 mm átmérőjű főzsinór, amely elé 5-6 méter 0,33 mm-es monofil előtétzsinórt kötöttem. Az előkét 0,28mm-es fluorocarbon zsinórból készítettem el, amely egy 8-as méretű horogban végződött. A tó méretéhez viszonyítva talán sokkolónak tűnhet a fenti összeállítás, de a miértekre válaszolva talán mégis érthető lesz a történet.
„Miért kell ide heavy feeder, hiszen csak 2 hektár a tó?!”
Valóban egy 2 hektáros tóról beszélünk, ami nem igényelne egy heavy botot, ha csupán a meghorgászandó távolságot vennénk figyelembe. Azonban itt nem erről van szó. A tó ugyan csak 2 hektár, viszont a méretéhez képest sok horgászhely található rajta, ezek pedig meglehetősen közel helyezkednek el egymáshoz. A másik nem elhanyagolható tényező pedig a halak mérete. A kettő kombinációjából adódik a kérdésre a válasz. Egy nagytestű megakasztott halat meg kell tudnunk állítani, tudunk kell irányítani, mivel a sűrűn elhelyezkedő horgászhelyek miatt sok kellemetlen percet okozhatunk a szomszédoknak és magunknak is, ha összeszedjük a szereléküket. Lehet bármennyire élvezetes a fárasztás egy 60-80 grammos medium vagy medium-heavy bottal, be kell látnunk, hogy egy ilyen bottal nem tudunk megfelelő kontrollt tartani egy nagytestű hal fölött.
„Harmincas főzsinór? Ilyen vastagot csak a bojlisok használnak.”
Annak érdekében, hogy a megakasztott halakat sikeresen partra tudjam segíteni, biztosra kellett mennem, ezért a főzsinór kérdésében sem születhetett kompromisszumos megoldás. Normál esetben 0,20-0,22 mm közötti főzsinórokat használunk feederezni, esetemben viszont a terepviszonyok indokolták, hogy ettől vastagabb zsinórt csévéljek az orsóm dobjára. Ezek nevezetesen a kagylók és kavicsok voltak, amelyekből szép számmal van a tóban. Egy átlag pecán használt 20-as zsinórt kevésnek ítéltem meg erre a terepre, hiszen a kagylók és kavicsok pillanatok alatt eldörzsölték volna a vékony damilt. Egy vastagabb zsinórnak nagyobb a kopásállósága, jobban ellenáll a kövek és kagylók koptató hatásának.
„Ilyen vastag előkezsinór ekkora kampóval? Biztos bálnát akarsz fogni!”
Rengetegszer leírtuk már, hogy a használt végszerelékünk mindig legyen összhangban. Igaz ez akkor is, ha durvítunk az összeállításon. Ebből következik tehát, hogy egy keményebb összeállításhoz bizony az előkén is „durvítani” kell. A heavy bot, a vastagabb főzsinór és a kemény terep hármasa megkövetelte, hogy az előkénk 0,28 mm vastagságú fluorocarbon zsinórból készüljön el. A nyolcas méretű horog sokaknak óriásinak tűnhet, mivel sokan horgásznak 12-14-es méretű horogokkal, esetleg még kisebb méretekkel. Mi sem vetjük meg a kis méretű horgok használatát ott, ahol annak helye és ideje van. A szóban forgó peca nem ez az alkalom volt. Sajnálatos módon olyan információt is megtudtam a tóról, hogy a benne élő halak szája eléggé rossz állapotban van, rengeteg hal szája szét van szaggatva. (Ez a nem megfelelő felszerelés választásának és a megfelelő bánásmód teljes hiányának következménye). Ezen információ tudatában, valamint a keményebb bot használata és a fogható halak mérete miatt a kisméretű horgok alkalmazásának lehetőségét teljes mértékben elvetettem. A nagyobb méretű horog nagyobb részt fog a hal szájában, biztosabban tart, nagyobb biztonsággal tudjuk ideiglenesen partra segíteni a halakat.
Mindig legyen nálunk megfelelő pontymatrac/bölcső, mérlegelő, egy vödör víz bekészítve a bölcső mellé és természetesen fertőtlenítő. A kifogott halakkal pedig bánjunk a lehető legkíméletesebb módon!
2025-ben még mindig távdobási láz ég, mindenki mindenáron nagy(obb) távolságból szeretne halakat fogni, ám nagyon sokszor teljesen indokolatlan és szükségtelen a világ másik végére pászni.
A part menti törések, tereptárgyak, vízinövények nagyon sok halat képesek megtartani, a partközeli régiókban pezseg az élet, miközben mi gyakran kis túlzással az élettelen és szinte üres helyeket horgásszuk. Bele sem gondolunk, hogy tőlünk akár csak 5-8 méterre milyen élet is van a víz alatt, milyen mennyiségű és milyen méretű halak úszkálnak tőlünk szinte egy karnyújtásnyira. Hatványozottan igaz tud ez lenni bányatavakra, ahol a partmenti régiók az esetek többségében kimagasló fogási esélyekkel kecsegtetnek.
Mi magunk sohasem idegenkedtünk a rövid távok horgászatától, sőt mi több, kifejezetten szeretünk a parthoz közel a „lábunk alatt” horgászni. Az ilyen partközeli horgászatok egyik nagyon jól működő és végtelenül egyszerű módszere az úgynevezett "bomb feeder". Mivel viszonylag régen alkalmaztam ezt a technikát, éltem a kínálkozó lehetőséggel és az egész horgászatot ennek a módszernek szenteltem. A bomb feeder lényege, hogy egy végletekig leegyszerűsített, ólmos végszerelékkel horgásszuk meg azt a helyet, amelyet kézzel vagy akár csúzlival folyamatosan etetünk és gondozunk. A bombozás nagyon hasonlít a method módszerhez, ugyanazokra a dolgokra kell odafigyelni. A sikeresség titka a methodozáshoz hasonlóan egyetlen varázs-szókapcsolat: pontosság és ütemesség. Ezt a szókapcsolatot szinte minden cikkünkben megemlítjük és kiemeljük, nem véletlen.
Bombozás során az általunk meghorgászott helyet folyamatosan etetnünk kell kisebb mennyiségű etetőanyaggal. Az etetés szemes anyagokkal történik, általában pellet- és/vagy magkeverékekkel. Az etetés lényege nem a mennyiség, hanem az ütemesség. Ugyanolyan időközönként pontosan és folyamatosan kell bejuttatnunk mindösszesen pár szem csalogatóanyagot a meghorgászott pontra. Ezzel felépítjük az adott etetést, valamint a halak által elfogyasztott mennyiséget folyamatosan pótoljuk. Ezáltal az etetés sosem lesz üres, a beérkező halak mindig találnak majd táplálékot. A pellet vagy kukoricaszemek ütemes és gyakori csúzlizása nem mellékesen olyan hanghatással is jár, amely a halak számára egyértelműen jelzi: újabb finom falatok érkeztek.
Ha jól végezzük dolgunkat, egy bot is sok lesz, olyan mértékben fel fognak sűrűsödni a kapások és az események. Mivel a parthoz közel horgászunk a kapások nagyon látványosak és agresszívak lesznek, ne felejtsük el az orsó fékjét kinyitni, ellenkező esetben könnyen a botunk bánhatja a dolgot.
Tipp: A botunk spiccét ne feszítsük meg a szokásos módon, helyette „egyenes spiccel” várjuk a kapásokat. Így a zsinórunk nem fog a vízoszlop teljes magasságában kifeszülni, az etetésre érkező halak nem fognak beleúszni, nem fognak megriadni és nagyobb eséllyel veszik fel az általunk felkínált csalit.
Az elméleti áttekintés után nézzük meg, hogyan is nézett ki pontosan az általam használt végszerelék. Több bomb végszerelék is ismert, ezen a pecán egy ólomkapcsos verziót használtam. Ennek az összeállítása végtelenül egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető, de ennek ellenére rendkívül hatékony. Az elkészítéséhez mindösszesen néhány dologra van szükségünk, ezek az alábbiak: ólomkapocs, bomb ólom (esetemben 30 grammos, kocka alakú), gyorskapocs, szilikonhüvely és egy jól bevált horogelőke. A komplett végszerelék elkészítését egy korábbi, TOP 3 pontyos feeder végszerelék című cikkünkben lépésről lépésre bemutatjuk, melyet a kedves olvasó az alábbi linken tekinthet meg: https://www.halcatraz.hu/blog/2023/02/28/top-3-pontyos-feeder-vegszerelek
A komplett végszerelék bevetés előtt…
Mint ahogyan a képeken is látható, egy végtelenül letisztult, egyszerű szerelékről van szó, bárki eredményesen használhatja a horgászatai során. Az előkéről ejtsünk néhány szót, mivel nem a klasszikus 8-10 centiméteres method előkékről beszélünk. Bombozás során mindig a hosszabb, 30-60 centis monofil/fluorocarbon (ezek kellően merevek ahhoz, hogy gubancolódás nélkül leérjenek a fenékre) előkékhez nyúlunk (természetesen a hosszát a körülményekhez igazodva a parton tudjuk variálni). Az előke végén egy fonott hajszálelőkére kötött kisméretű szilikongyűrű segíti a csalizást, ezzel biztosítva a csali természetesebb mozgását. Ahhoz, hogy a csalizás könnyen és gyorsan menjen, segítségünkre vannak a Pellet Bander, azaz pelletkarika nyitó nevezetű ügyes kis eszközök. Használatuk pofonegyszerű, pillanatok alatt a karikába bújtathatjuk a kívánt csalit.
…így könnyedén belehelyezhetjük a választott csalit. Ezután óvatosan húzzuk ki a gyűrűből a szerkezet tüskéit, ezzel csalizásunk elkészült.
Az elméleti részek után térjünk rá a gyakorlatra, vegyük végig a horgászat történéseit, nézzük meg, sikerült-e élesben is sikeresen kivitelezni azt, ami elméletben egyszerűnek tűnik. A tó szabályzata reggel 7 órától engedélyezi a horgászatot, viszont 6:30-tól lehetővé teszi a horgászhelyek elfoglalását, kipakolást. Nem is volt kérdés, hogy élek ezzel a lehetőséggel, fél 7-kor elindultam, hogy elfoglaljam a megfelelőnek vélt helyet. A tó első felében jelentősen több volt a halra utaló jel, ezért a kipakolást ezen a részen kezdtem meg és a nap végéig ezen a helyen maradtam, nem volt szükség helyváltoztatásra. Miután mindent előkészítette és minden a helyére került, a peca megkezdése előtt végeztem néhány dobást ólommal (szigorúan előke nélkül!), hogy feltérképezzem az előttem található mederviszonyokat. Az előzetesen olvasottak igaznak bizonyultak, a víz hirtelen mélyült, az előttem lévő részen 2-3 méteres távolságban nagyjából 2,5 méteres vizet találtam és ez a mélység befelé haladva egészen 3,5-4 méterig növekedett. Az aljzat viszonylag kemény, helyenként kavicsos, akadóktól mentes volt. Nagyjából összeállt a fejemben egy kép az előttem lévő területről, így nem volt más hátra, mint elkezdeni a horgászatot.
Az első dobás, ami igazából egy alulról indított lendítés volt 8 méteres távolságban ért vizet. Mivel ezzel kezdtem meg a horgászatot, értelemszerűen csalogatóanyag még nem volt előttem. Számomra is hihetetlen volt, de nagyjából másfél perccel a bedobás után egy erőteljes kapással jelentkezett a nap első hala.
Ennek fényében a horgászatot ezen a 8 méteres távon folytattam és itt kezdtem kialakítani, felépíteni az etetést. Csakúgy, mint a végszerelék esetében, itt sem kell bonyolult dolgokra gondolni. Erre a horgászatra 6 és 9 mm-es magas fehérjetartalmú halas pelletekkel, valamint egy kevés főtt kukoricával készültem. Ezeket a csalogató anyagokat egy csúzli segítségével könnyedén be tudjuk juttatni erre a rövid, jelen esetben 8 méteres távolságra. Csalizásra a 9 mm-es pelletet használtam, a fentebb bemutatott módon.
Egy kis pellet, egy csúzli…
… és némi csemegekukorica. Sokszor ennyi is elég egy mozgalmas pecához.
Az első gyors jelentkező után kezdésnek nagyjából 2-3 marék pelletet csúzliztam be, hogy legyen egy minimális alapom. Ahogy ezzel végeztem egy agresszív kapásra reagálva fáraszthattam a második pontyot. Remekül indult a peca, de azért itt sincs kolbászból a kerítés, a sikerért meg kell dolgozni. A második hal után lelassultak az események, természetesen ez nem szegte kedvem, kitartóan csúzliztam, frissítettem a csalit és dobtam újat. Ahogyan korábban is volt már róla szó, itt is nagyon fontos az ütem és a pontosság. A pontosság érdekében zsinórjelölő filc segítségével megjelöltem a meghorgászott távot (klipszet ilyen rövid távra horgászva nem szoktunk használni, mivel a kapások annyira erőteljesek és agresszívak, hogy szinte lehetetlen időben lereagálni, nem lenne idő a klipszből kivenni a zsinórt), így mindig visszataláltam a megfelelő helyre. Az ütemet 1-2 percben határoztam meg, ami azt jelentette, hogy ezen időközönként 2-3 lövésnyi pelletet juttattam a vízbe. Meglehetősen aktív horgászatról van szó, folyamatosan dolgozni kell, szó szerint a peca minden percében.
…és mehet is a kiszemelt helyre.
Legyünk türelmesek és bízzunk magunkban. Ha jól csinálunk mindent, nagyon hamar fel tud épülni a horgászat. Nem kell megijedni attól sem, hogy 8-10 kiló pelletet el kell használnunk egy ilyen peca során, nem marékszámra lövöldözünk, 7-8 szem bőven elég egyszerre a csúzliban. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, a lényeg a folytonosság, az ütem.
7-8 szem pellet folyamatos csobogása elég ahhoz, hogy a halak érdeklődése fennmaradjon
Ahogy haladtunk a délelőtt felé, egyre jobban pörögtek fel az események. A kitartó munka gyümölcse beérni látszott, a kapások üteme egyre gyorsabb lett.
Izmos pontyok falatoztak a bejuttatott pelletszemekből
Akkor se dőljünk hátra, ha beindult az „üzlet”, a csúzlizást ugyanúgy folytatnunk kell, ne kövessük el azt a hibát, hogy belekényelmesedünk a helyzetbe és nem juttattunk be további finom falatokat, vagy csak jóval nagyobb időközönként tesszük meg ezt. Elszántan csúzliztam hát én is tovább, ami azt eredményezte, hogy a délután folyamán kapás kapást érte, szinte nem volt olyan dobás, amely ne talált volna gazdára.
Egyik ponty után…
…szinte azonnal jött a következő.
A horgászat végén számtalan új hallal a fotóalbumomban, nagy mosollyal az arcomon kezdtem meg az összepakolást. Elégedetten indultam haza, az eltervezett dolgokat sikerült megvalósítani, az eredmény pedig nem maradt el. Biztosan visszatérek még erre a csodás kis bányatóra, addig pedig lesz idő átgondolni, hogyan lehetek még sikeresebb, mi az, amit másképpen kell majd csinálni.
A másik fontos tényező, hogy a csúzlizás üteméből a fárasztások során se essünk ki nagyon. Ezalatt azt értjük, hogy fárasztás közben is szükséges lehet újabb adag etetőanyag bejuttatása. A botot kiengedett fékkel fogjuk a lábunk közé vagy tegyük le annyi időre, amíg egy-két lövésnyi pelletet bejuttatunk a helyre. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, minden percben lövöldözzük a kaját, de egy hosszabbra nyúlt fárasztás során érdemes lehet egyszer-kétszer néhány szem pelletet belőni. Ez természetesen akkor a legegyszerűbb, ha van velünk kísérő/horgásztárs, aki fárasztás ideje alatt is tudja gondozni a helyet.
Egy kis gyakorlattal azonban egyedül sem bonyolult a helyzet, 2-3 adag pellet lövése egy komoly fárasztás kellős közepén is csak pár másodpercet vesz igénybe. Partközeli pecánál a csúzli használata sem feltétlenül szükséges, fárasztás közben a szabadon maradt kezünkkel pillanatok alatt be tudunk juttatni pár adag etetőanyagot az etetett helyre. Ezzel az etetésen lévő halakat helyben tudjuk tartani, valamint az etetés közelében történő fárasztás hanghatásait a folyamatos etetésnek köszönhetően a halak nem a veszéllyel, hanem a táplálék beérkezésével fogják azonosítani. Így a folyamatos etetésnek köszönhetően egy-egy elnyúló és hangos fárasztás során sem fog elmenekülni az etetésen lévő többi bajszos.
Végül, de nem utolsó sorban partközeli horgászatnál kiemelten fontos, hogy legyünk csendben, hiszen a halakat megfogni szeretnénk, nem pedig elijeszteni.
Ha a fent leírtakat megfogadjuk, ilyen egészséges és gyönyörű halakkal fog minket megjutalmazni a víz
Reméljük, hogy sikerült meghozni a kedveteket egy kis bombos pecához és tudtunk egy két hasznos tippel, tanáccsal szolgálni. Mindenkit arra buzdítunk, hogy bátran próbálja ki ezt a méltatlanul keveset alkalmazott módszert, nem fog csalódást okozni. Tartsatok velünk legközelebb is, addig pedig görbüljön a bot és recsegjen a fék Mindenkinek.
Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!
