A horgászat egyre közkedveltebb szabadidős tevékenység. Évről- évre több és több a regisztrált horgászok száma, nemtől és kortól függetlenül egyre többen választják maguknak ezt a sportot és hobbit.
A kezdők között kifejezetten nagy figyelmet szentelünk a fiatal generáció, a gyermekek edukálására.
Miért pont a gyermekek?
Sosem felejtjük el horgászpályafutásunk kezdetét. Kisgyermekként a faluk határában kanyargó kis csatornák és elhagyatottan megbújó kis kubikgödrök partjain üldöztük a tenyérnyi kárászokat és keszegeket. Hajnalok hajnalán lelkesen indultunk neki biciklivel az ismeretlennek, hogy új vízterületeket keressünk. Ha esetleg valamilyen hírből vagy pletykából új vízről hallottunk, képesek voltunk egész nap tekerni a rosszabbnál- rosszabb minőségű földutakon, hogy megtaláljuk. Nem egyszer fordult elő, hogy üres/kiszáradt csatorna vagy tómeder várt minket. Ennek ellenére sosem csüggedtünk, biciklire pattanva újra felkerekedtünk eldugott helyek után kutatva. Perzselő forróság vagy lábszárközépig érő sár sem jelentett akadályt. A horgászatokat anyagi erőforrások nélkül, vagy csak minimális anyagi erőforrásból kellett megoldani. Pénz hiányában a kreativitásunkon és alkalmazkodási képességünkön alapult minden. Egész napokat tudtunk arra szánni, hogy olyan akácgallyat találjunk, amely alkalmas lesz horgászbotnak, hogy aztán a kezdetleges úszós végszerelékünket fel tudjuk görcsölni a végére.
„Sosem felejtem el, hogy mekkora boldogsággal töltött el, amikor megkaptam az első bot-orsó szettemet. Mai fejjel visszagondolva megmosolygom, hogy az akkor talán 4500-5000 forintba kerülő szett jelentette számomra akkor a világot. Azon a nyáron gyakorlatilag a vízparton laktam, minden napom a vízen telt, ki sem lehetett volna onnan robbantani.” Könyveket tudnánk megtölteni ezekkel az élményekkel.
Teljesen egyértelmű, hogy egy kisgyermek anyagilag nagymértékben függ a családjától/szüleitől. Korlátolt lehetőségei vannak, különösen akkor, ha szerény anyagi körülmények között nevelkedik. Ebbe a kategóriába tartozunk mi is. A nagy nehezen összekuporgatott spórolt pénzt nagyon körültekintően kellett felhasználnunk, hogy mindenre jusson. A falu egyetlen százforintos boltjában darabra vettük a horgokat, volt, hogy csak 2-3 darabra tellett. Általában egy tekercs 150 méteres zsinór árát is többen dobtuk össze, amely később akár egy szezonon át is fedezte spiccbotos horgászataink zsinórigényét. Csak arra költöttünk, amire feltétlen muszáj volt. Az úszókat magunknak készítettük libatollból vagy hurkapálcából. Sokszor úszó nélkül, ún. kopogtatós végszerelékkel horgásztunk. Az úszó súlyozását a fatertől lenyúlt légpuskagolyókból oldottuk meg stb...
„Amikor horgászfelszerelést kaptam ajándékba, ki tudtam volna ugrani a bőrömből örömömben és a lehető legjobban vigyáztam rá. Tudtam, ha nem becsülöm meg, akkor többé nem lesz ilyenem.”
A nehéz anyagi körülmények nagyon sok ajtót bezártak előttünk, azonban sok ajtót ki is nyitottak. Magunkra és egymásra voltunk utalva, az előző pontban is említett találékonyság és alkalmazkodókészség egy új világra nyitott ajtót. Ez a kreativitás, adaptálódás az évek alatt szinte ösztönné alakult a vízparton, amelynek köszönhetően bárhol bármikor feltaláltuk magunkat. A nehéz körülmények között tanultunk meg igazán horgászni, mely olyan tapasztalattal és tudással vértezett fel minket, amely 20 évvel később is érezteti hatását és hatalmas előnyt ad a vízparton.
Csak ismételni tudjuk, könyveket lehetne ezen történetekkel megtölteni.
A gyermekek egyik legszerethetőbb tulajdonsága, hogy szomjúhozzák a tudást, amely az őket körülvevő világ működésének megértéséhez szükséges. Nem meglepő ez, hisz minél többet tudnak meg az előttük kitárulkozó világról, annál több kérdés merül fel, amely nem hagyja nyugodni őket. Ezt a kíváncsiságot nem szabad letörni, a lehető leginkább partnernek kell lenni ismereteik bővítésében. Csillogó szemekkel képesek hallgatni a számukra még ismeretlen információkat és mindezt úgy szívják magukba, akár egy szivacs. A segítséget jó szívvel kérik és jó szívvel fogadják. A tanácsokat makacskodás nélkül képesek elfogadni, hálásak a segítségért. Mindezt mindennemű hátsó szándék nélkül, tisztán. Nincs rosszindulat, nincs haszonlesés, nincs hálátlanság, amely a felnőtt társadalomra sajnos oly nagy mértékben jellemző. Megfelelő útmutatás mellett fel sem merül bennük, hogy a megszerzett tudást rossz célra fordítsák.
A gyermekek gondolkodása és jelleme plasztikus, flexibilis, alakítható. Amit gyermekként kapnak, felnőttként azt adják vissza. Egy gyermek jelleme az őket körülvevő és nevelő felnőttek tökéletes minőségjelzője és tükre.
A gyermekek képezik a jövő generációját, a jövő társadalmának alappillérét. Amilyennek neveljük őket, olyan jövőt alakítunk számukra és magunk számára is. Hatalmas felelősség az, hogy olyan értékrendet adjunk át számukra, amelynek köszönhetően tisztességes, egyenes, felelősségteljes felnőttként valóban értékes részei legyenek a társadalmunknak.
Kifejezetten a horgászat vonatkozásában értelmezve a cél egy olyan habitus és szemléletmód átadása, amely a természettel való összhangon és annak tiszteletén alapul, ezzel is lehetővé téve a horgászat, mint szabadidős tevékenység fenntarthatóságát.
Hosszúra nyúlt bevezetőnk után térjünk ki pár szóban arra, hogy milyen alapelvek mentén igyekszünk tudásunkat átadni, mit tartunk fontosnak kihangsúlyozni.
Ez képezi az egész vízparton való tartózkodásunk alapját. Egy korábban még vízparton nem tartózkodó ember érthető módon nem feltétlenül van tisztában azzal a viselkedésmóddal, amit egy tó partján elvárnak tőle. (Sajnálatos módon sokszor még azok sincsenek tisztában az alapszabályokkal, akik már régóta horgásznak...)
Egy gyermek esetében különösen érthető dolog ez, hiszen érdeklődőek, elevenek, figyelmük gyakran elterelődik. Főleg egy vízparthoz hasonló helyszínen, ahol tucatnyi új inger is érheti őket rövid idő alatt. Ezzel az ég egy adta világon semmi probléma nincs, azonban bizonyos kereteket nem szabad túllépni. Még mielőtt partra vinnénk fiatal horgásztársunkat, beszéljük át az alapszabályokat. Hangsúlyozzuk ki a környezet védelmét, ezen belül is a növényekkel és állatokkal való lehető legkíméletesebb bánásmódot, valamint a keletkező hulladék kezelését. Térjünk ki a parton tartózkodó többi horgász személyes terének tiszteletben tartására, a csendes elfoglaltságra.
Természetesen nem lehet az a cél, hogy a gyermek mozdulatlanul és szótlanul üldögéljen egész nap a parton, hisz ez nem lenne élmény számára. A cél az, hogy oly módon érezzük jól magunkat a parton, amely nem megy más pihenésének rovására.
A szabályok tisztázása után még mindig nem a horgászat a következő lépés, hanem a horgászat elméleti hátterének átadása.
Mindenféle "előképzés" nélkül nem adhatunk a gyermek kezébe horgászfelszerelést több okból kifolyólag sem. Tapasztalat hiányában mind magában, mind a horgászfelszerelésben, mind a kifogott halakban kárt tudnak okozni.
A megszerzett elméleti ismereteket csak éles helyzetben, a vízparton lehet átültetni a gyakorlatba. Rengeteg gyakorlás kell ahhoz, hogy magabiztosan, tapasztaltan és rutinosan mozogjunk a vízparton.
Mit értünk a fokozatosság elve alatt a felszerelések, módszerek és vizek kiválasztásakor?
A vízpartra kerülő gyermek előtt egy új, korábban még nem ismert és tapasztalt világ kapuja nyílik meg. Minden percben, minden pillanatban új és új inger éri. Figyelme olykor elkalandozhat. Nem szabad bonyolult és összetett módszerrel kezdeni a vízparti ismerkedését, hisz nagyon megterhelő számukra egyszerre több ismeretlen tényezőre figyelni. Egy kis figyelmetlenséggel, rutintalansággal nagy károkat lehet okozni a felszerelésben, amely csak bosszúságot okoz, a gyermek motivációját pedig rontja. Felnőttként ne essünk bele ebbe a hibába, igyekezzünk olyan módszert és felszerelést a gyermek kezébe adni, amely egyszerű, könnyen elsajátítható, és esetleges hibák esetén sem keletkezik visszafordíthatatlan -, és komoly kár.
A leírtaknak egyik legjobban megfelelő módszer a spiccbotos úszózás.
Mindenféle túlzás nélkül állítható, hogy egy kevés felszerelés igényű, pénztárcabarát, gyermekek számára könnyen elsajátítható és élvezetes módszerről van szó.
Egy spiccbot és a rá felszerelt szintén nagyon egyszerű úszós végszerelék mindenféle sallang nélkül tökéletes eszköz a gyermekek számára. Orsó nélküli botról beszélünk, a fiatal horgásztársnak így nem kell azonnal az orsó kezelésének rejtelmeibe feledkezni. Ezáltal a szereléket aránylag kis tapasztalattal is könnyebb minimális hibaszázalékkal használni.
A felszínen lebegő, kapásjelzést ellátni hivatott élénk színű úszó sejtelmes mozgása, megrezdülése vagy hirtelen eltűnése pedig meglepően nagy sikerrel fenn tudja tartani a fiatalok figyelmét akár tartósan is. Sosem lehet tudni, hogy az úszó melyik másodpercben fog elindulni valamely irányba vagy épp eltűnni, a kis horgásztársak gyermeki izgalommal, kis túlzással már-már lélegzet visszafojtva és pislogás nélkül képesek az úszót lesni mindig készenlétben állva egy-egy bevágásra.
A módszer egyértelműen nem a nagytestű halak kifogásáról szól. A kisméretű halak azonban viszonylag nagy darabszámban foghatók a módszerrel. Ez pedig tökéletes arra, hogy a gyermekek élvezzék. Az apróhalak kifogása közben pedig rutint is szereznek, hisz minden egyes hal után gyakorolhatják a horog felcsalizását, a végszerelék bevetését, a kapás felismerését, majd a halfogást követően a horog eltávolítását.
A horgászvíz kiválasztásakor első körben nagyobb halsűrűségű, egyszerűen meghorgászható területeket keressünk, amely biztosítani tudja azt az élményt, amelynek köszönhetően a gyermek örökké beleszeret a horgászatba.
Későbbiekben a megszerzett gyakorlattal egyenes arányban lehet egyre összetettebb módszereket és egyre nagyobb kihívást jelentő vizeket keresni, azonban mindvégig tartsuk figyelemben a fokozatosságot!
A gyermek járja ki a horgászat iskoláját és mássza meg a ranglétrát, így szerzi meg a valós és használható tudást, ami később a hasznára fog válni.
Miután tisztáztuk, hogy milyen alapelvek mentén és milyen módszertan szerint tartjuk megfelelőnek a fiatalok tanítását, tartsatok velünk egy horgászatra, amelyben igyekeztünk az általunk leírtak alapján bővíteni kis horgásztársunk tudástárát!
Misivel nem volt nehéz dolgunk, hisz nem a nulláról kellett elindulnunk. Fanatikus horgász, szinte minden fontosabb horgászfelszerelése megvan, amelyet kezelni is tud, így nem okoz nehézséget egy-egy nagyobbacska hal partra terelése. A lakóhelyéhez közeli öntözőcsatornákat vallatja többnyire a barátaival. Ezek a vizek azonban sokszor fő célpontjai a haltolvajoknak, nagyon sok hal kerül ki illegálisan belőlük. Nem egyszerű tehát ezeken a vizeken átütő sikert elérni vagy jó halakat fogni, főleg, ha kevés időt is tud kint tölteni az ember.
Misi legkedveltebb módszere a felszerelése szemrevételezése alapján a method módszer. Nem meglepő ez, hisz már mi is többször leírtuk, dübörög a method forradalom. A horgászok jelentős hányada ezt a módszer gyakorolja, ezzel lehet leggyakrabban találkozni a médiában is. Ehhez igazodva terveztünk meg egy közös pecát, ahol a cél Misi technikájának csiszolása és új trükkök/praktikák bemutatása volt.
A helyszín kiválasztását is ehhez igazítottuk. Egy közeli, magántulajdonban lévő, rendkívül rendezett és jó halállománnyal rendelkező tavat látogattunk meg.
Mindenképp sokhalas horgászatot akartunk összehozni, hisz ahogy már korábban is leírtuk, így tud gyakorlatot szerezni az ember.
Azt szerettük volna, ha Misi minél több kapást él át és minél többször tudja gyakorolni a fárasztást, a hallal való kíméletes bánásmódot, fotózás közbeni igényes haltartást és a szakszerű visszaengedést. A nagyobb távolságú dobások gyakorlása szintén cél volt, hisz az általa horgászott csatornák eddig nem igényeltek nagy dobásokat. Egy állóvízi method horgászat azonban más dimenzió dobás szempontjából, mint egy 10-20 méter széles csatorna, szóval a csatornapecához képest relatíve nagy 40-60 méteres dobások kihívást jelentettek. Nem csak a táv elérése, hanem a dobásirány megtartása is fontos cél volt. A hajszálpontos, kiakasztott klipszes, szigorú ütemet tartó horgászat azonban nem volt cél, hisz ahogy írtuk is, a fokozatosság nagyon fontos. Elsőkörben a method technika alapjait szerettük volna tökéletesre csiszolni.
A bepakolást követően igyekztünk a már előre elkészített és összeállított etetőanyagokkal és végszerlékekkel minél hamarabb megkezdeni a horgászatot. A halvédelmi eszközök összeállítását és az etetést követően az első kapás megérkezéséig a Misi által hozott etetőanyagot is összeállítottuk, hogy a saját magának megálmodott recepttel is próbát tudjon tenni. Az etetőanyagot gondosan és precízen állítottuk össze, elkészítése közben igyekeztünk minél több fontos információt átadni az általunk fontosnak tartott lépésekről. Miután elkészült az etetőanyag tartalék horogelőkék kötésére is sor került, hogy ez a későbbiekben ne vegyen el értékes időt a horgászatból. Nem kellett semmit kétszer elmondani, minden egyes szó azonnal célt ért, Misi minden egyes új információt gyorsan elsajátított és azonnal a gyakorlatban is alkalmazta.
Töretlen figyelemmel kísért minden mozdulatot...
...melynek köszönhetően önállóan szinte azonnal, hiba nélkül tudta alkalmazni a látottakat.
Minden egyes lépésnek nagy figyelmet szentelt...
...egy fontos lépés sem maradhatott ki,...
...így az előketartó egyre gyorsabban kezdett megtelni.
Az általa hibátlanul elkészített előkéknek köszönhetően az első kapásokat is Ő jegyezhette, amelyek azonnal rekordfogásokat jelentettek számára.
Az első hal ugyan még nem volt kapitális, de tökéletes lehetőséget biztosított a helyes haltartás gyakorlására, mely minden egyes hal után szemmel látható fejlődést mutatott.
A második kapás nyomban meghozta a hőn áhított rekord halat, amely a maga 10 kg feletti súlyával abszolút egyéni rekord lett Misi számára. Fontosnak tarjuk kiemelni, hogy egy ilyen nagytestű hal megemelésénél mindig legyen a gyermek mellett felügyelet, felügyeljük és ellenőrizzük a hallal való bánásmódot, segítsük annak helyes kézbevételét és kézbentartását.
Miután meggyőződtünk róla, hogy a hal „biztos kezekben van”, lehetőséget biztosíthatunk egy-két önálló fénykép elkészítésére. A büszke horgász így egyedül is be tudja mutatni rekordfogását. A képen tökéletesen látszik, hogy a hal stabilan, a megfelelő módon és pontokon van tartva, végig a vizes bölcső felett.
Természetesen a fotózás után nem maradhatott el a horog ütötte seb fertőtlenítése sem...
...melyet a kíméletes visszaengedés követett.
Köszönjük az élményt, reméljük a következő szerencsés horgász is ugyanilyen kíméletesen bánik majd veled!
Az etetés folyamatos pótlásával, illetve a pontos horgászattal állandósultak a kapások, amelyek további lehetőséget biztosítottak Misinek mind a fárasztás, mind pedig a halakkal való kíméletes bánásmód gyakorlására. Egyedüli nehézséget a dobások irányának precíz megtartása okozott, de minden egyes újabb dobással csiszolni tudta a technikáját. Fontos megjegyezni, hogy egy-egy félresikerült, pontatlan keresztbedobás bármikor előfordulhat, ilyenkor biztassuk fiatal kollegánkat egy újabb dobás kivitelezésére, igyekezzünk érthető tanácsokat adni számára, hogy a következő dobás a megfelelő irányba repüljön. Türelmetlenséggel, fejmosással, gorombasággal pont az ellenkező hatást érjük el, a stresszes gyermek még nehezebben tudja majd a megfelelő célt elérni. Az esetleges pontatlan dobásokat lazán kezeltük, hiszen jobbról és balról Mi ültünk Misi mellett, így nem volt olyan szituáció, amit ne tudtunk volna megoldani. Ha már Mi is szóba kerültünk, a nap folyamán egy-két „kósza hal” minket is megsajnált.
A „tanárok” sem vallottak szégyent.
Nem minden hal volt partner a fotózás során...
...ilyenkor azonnal Misi segítségére siettünk, így lehetősége nyílt arra is, hogy megtanulja a nyugalmatlan halak szakszerű kezelését oly módon, hogy azok ne szenvedjenek semmilyen sérülést.
A nap második felére már teljesen magabiztosan kezelte a bölcsőben fekvő halakat, így szabad kezet kaphatott...
...nekünk már csak a minőségi fotók készítése maradt a feladatunk.
A nap megkoronázását egy újabb rekordhal jelentette a maga 11 kg feletti súlyával. A horgászat alatt 3 rekorddöntés történt, amely mindannyiunk számára felejthetetlen élményeket okozott. Mi ugyan háttérbe húzódtunk, de fiatal horgásztársunk sikerét mi is sajátunkként éltük meg. Érdemes megfigyelni az első és utolsó képeken bemutatott haltartást. A kezdeti bizonytalanság után abszolút példamutató módon, magabiztosan mutatja be a kifogott halat a kamerának. Fél nap alatt a megfelelő útmutatásokkal elsajátította mindazt, amely felnőtt, tapasztaltabb horgászokat is „megszégyenítő”. Ehhez nagyban hozzájárult elszántsága, motiváltsága és lelkesedése is.
Utólag beszélgetve élete legjobb horgászatának aposztrofálta a napot. Izgatottan várja a folytatást, amikor is újabb ismereteket tud szerezni és horgászatába beépíteni, hogy ismételten szebbnél szebb halakat tudjon matracra fektetni. Mi is hasonló lelkesedéssel várjuk a következő közös pecát, amikor még jobban el tudunk mélyülni a method horgászat legapróbb részleteiben is. A legújabb célkitűzés a kiakasztott klipszes technika átadása.
Cikkünk zárásaként szeretnénk megköszönni Misinek, hogy végig partner volt a horgászat során, minden tanár ilyen diákokról álmodik. Arra biztatunk mindenkit, hogy igyekezzenek türelemmel lenni a fiatalabb generáció felé és átadni nekik mindazt a hasznos tudást, amellyel elősegítik fejlődésüket. Ne feledjük, hogy ők jelentik a jövőt, amilyennek neveljük őket, olyan világot faragunk magunk számára. Amit adunk, azt fogjuk vissza is kapni. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egy felelősségteljes értékrend átadásával lesz a horgászat generációról generációra fenntartható és átörökíthető. Ehhez kívánunk türelmet és kitartást minden erre vállalkozó horgásztársnak.
Köszönjük a cikket a Different Carp Fishing horgászainak!
