Hal- és természetvédelem - Hogyan lehet felelős és fenntartható a modernkori horgászat? - III. rész

Köszöntünk benneteket sorozatunk harmadik és egyben befejező részében. Az előző alkalommal egy mélyebb lélegzetvételű cikket olvashattatok, amiben a kíméletes bánásmódhoz és a halvesztések elkerüléséhez szükségek felszerelések kiválasztásának miértjeiről írtunk Nektek. A mai olvasnivalóban arra térünk ki, hogy a sikeresen kifárasztott hal milyen bánásmódot igényel, mire érdemes odafigyelni a szákolás, bölcsőbe helyezés és visszaengedés során. Emellett néhány mondatban bemutatjuk a halvédelemhez ajánlatos eszközöket.

Vízből a merítőbe, merítőből a bölcsőbe!

A sikeresen megmerített hal kiemelése során szintén elkövethetünk olyan hibákat, melyek súlyos sérüléseket okozhatnak bajszos barátainknak. Merítés után ne legyünk restek, szedjük szét a merítőhálót és tekerjük fel annyira, amennyire szükségesnek látjuk. A feltekerés során kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a zsinórunkat NE tekerjük fel a háló merevítő száraira, egy mozdulattal könnyedén vezessük ki oldalra. A feltekert és megfeszült zsinór a hal megugrása esetén ugyanis képes a halban kárt tenni. Leszakadhatnak a pikkelyek, úszóik beszakadhatnak vagy akár a feszülő zsinór miatt kiszakadó horog nagyméretű nyílt sebet okozhat. Nagytestű hal kiemelését ne csak a hálóval végezzük, halmérlegelő zsákunk jó szolgálatot tehet ebben az esetben. A mérlegelőt csúsztassuk a feltekert merítő alá és ennek segítségével emeljük ki. Ne felejtsük el a mérlegelő oldalán található cipzárakat felhúzni, hogy a kiemelés során esetlegesen megugró halnak ne legyen esélye kiesni belőle.

A felvázolt módon kiemelt halat különböző matracokra és bölcsőkbe tudjuk helyezni. De miért van szükség erre?

A vízben élő halak szervezete a szárazfölditől eltérő, speciális fizikai körülményekhez és nyomásviszonyokhoz alkalmazkodott. A vízből kiemelve a hal légköri nyomásra kerül, amely a vízben a felhajtóerő miatt soha nem terheli a hal szervezetét. Emiatt a vízi élőlények a szárazföldön jóval sérülékenyebbek, a megszokottnál nagyobb figyelmet kell fordítani a megóvásukra. Kisebb leejtések vagy kisebb megugrások is okozhatnak olyan mértékű problémákat vagy sérüléseket, amelyekre nem is gondolnánk és a legrosszabb esetben a hal életébe is kerülhet.

Röviden nézzük meg, milyen eszközeink vannak ezen sérülések elkerülésére.

Ezen matracok használatát egyre jobban háttérbe szorítják a folyamatosan szigorodó halvédelmi szabályok, illetve az őket felváltó halbarátabb bölcsők.

A halvédelmi eszközök bemutatása után térjünk ki pár szóban arra, hogy mire érdemes használatuk közben odafigyelni:

1. A mérlegelővel kiemelt halat csak előre nedvesített felületre helyezzük. Különösen fontos ez a nyári kánikulában, ugyanis a matracok/bölcsők felülete nagyon hamar endkívüli mértékben képes felmelegedni, amely a ráhelyezett hal nyálkahártyájában károkat okozhat.
2.  Az első ponthoz szorosan kapcsolódik, hogy bölcsőnk vagy matracunk mellé mindig legyen bekészítve egy vödör frissen merített víz. Meleg vagy kézmosásra használt etetőanyagos vizet ne használjunk!
3. A vizet ne csak a matrac nedvesítésére használjuk, hanem a halat is folyamatosan locsoljuk vele. Szükség esetén bátran merítsünk egy újabb vödörrel.
4. A bölcsőbe helyezett hal alól a lehető leghamarabb vegyük ki a merítőt, a horgot kíméletesen távolítsuk el. Ezek ugyanis a későbbieknek akadályozhatnak minket a fotózás vagy a visszaengedés során és a halak sérüléséhez is vezethet.
5. A horog eltávolítása után az okozott sebet fertőtlenítsük le. Érdemes átvizsgálni a hal egész testét és ha találunk rajta sérülést azt is lekezelhetjük. Figyeljünk rá, hogy a használt fertőtlenítő a kopoltyúfedő alá NE kerüljön!
6.  Amennyiben a hal ugrál és nem tudjuk megnyugtatni, ne próbáljuk felemelni, pár másodpercig takarjuk le a matracunkon/bölcsőnkön lévő takaróval. 
7. A halat minden esetben tartsuk a bölcső/matrac felett, semmilyen esetben sem forduljunk el tőle. A hal kézbevételekor kiemelten figyeljünk arra, hogy a kopoltyújába SOHA ne nyúljunk be. Amennyiben erre nem figyelünk, a hal olyan szemmel nem látható sérüléseket szenvedhet, amely következtében rövid időn belül elpusztulhat.
8. Visszaengedéshez minden esetben használjuk bölcsőnket és/vagy mérlegelőnket. Mielőtt ezekkel felemeljük a halat a cipzárakat húzzuk fel, ezzel is meggátolva a hal kicsúszását és földre esését. A halat SOHA ne dobjuk, SOHA ne ejtsük a vízbe, a mérlegelővel/bölcsővel sokkal egyszerűbb és biztonságosabb a visszaengedés.
9. A mérlegelőt a vízbe helyezve nyissuk szét és várjuk meg, amíg a hal saját erejéből elúszik. Amíg azt látjuk, hogy a hal nem nyerte vissza kellőképpen az erejét, ne engedjük elúszni. A farokrészt megfogva előre-hátra mozgatással segítsük az oxigéndús víz kopoltyúba történő beáramlását, ezáltal halunk hamarabb erőre kap.
10. Mindezen teendőket igyekezzünk minél rövidebb idő alatt elvégezni, a hal a lehető legrövidebb időn belül kerüljön vissza éltető elemébe. Amennyiben a hal nem partner a fotózásban és többszöri próbálkozás sem vezet sikerre, inkább engedjük vissza a halat, hiszen az élete fontosabb, mint bármilyen fotó. Nincs értelme felesleges a parton tartani, még több stresszhatásnak kitenni.

A felsorolt útmutatások és tanácsok betartásával teljes mértékben elkerülhetők a nem kívánt események a hal parton töltött ideje alatt. Részünkről csak minimális odafigyelést igényel, azonban a halak élete is múlthat rajta. Cikksorozatunk végén szeretnénk megköszönni, hogy velünk tartottatok. Reméljük sikerült hasznos és értékes információkat átadnunk, melyeket ti is kamatoztatni tudtok horgászataitok során. Biztosan lesznek olyanok, akik nem értenek velünk mindenben egyet. Természetesen ez nem is elvárás, az eltérő véleményeket is mindig szívesen fogadjuk, mert ez kiváló lehetőséget biztosít egy tartalmas és kulturált párbeszédre. Sikeres horgászszezont kívánunk minden sporttársunknak! Görbüljön a bot, feszüljön a zsinór, környezetünkre és a halainkra pedig kiemelt figyelemmel vigyázzunk!