Hal- és természetvédelem - Hogyan lehet felelős és fenntartható a modernkori horgászat? - II. rész

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

‌Cikksorozatunk második részéhez érkeztünk. Az előző részben a sorozat életre hívásának okáról, illetve a kíméletes bánásmódról, mint elvről olvashattatok. Szó esett arról is, hogy milyen mennyiségi és minőségi tényezők alapján válasszuk meg az etető- és csalogató anyagainkat. Amennyiben kíváncsiak vagytok a folytatásra, tartsatok velünk ebben a részben is, melyben részletesen kitérünk arra, hogy milyen módon válasszuk meg felszereléseinket és azokat hogyan kezeljük a fárasztás során.

A kiválasztott felszerelés és az összeállított végszerelék legyen átgondolt!

Szintén olyan kérdéskör, amit nem lehet elégszer hangoztatni. Az általunk kiválasztott bot és orsó páros igazodjon a használt módszerhez, a megcélzott halak méretéhez és az adott víz sajátosságaihoz. Ehhez igazítsuk zsinórunk vastagságát és horgunk méretét is. A halak szájának sérülését és a halvesztést az esetek döntő többségében a nem megfelelően összeállított felszerelés és végszerelék kombináció okozza.

Döntsük el, hogy milyen méretű halakra szeretnénk horgászni, milyen körülmények között. Ez már alapjaiban meghatározza a használandó felszereléseket.

Szelektív nagyhal horgászatnál kerüljük az indokolatlanul finom szerelékek használatát, ezek ugyanis nem nagytestű halak horgászatára valók. Nagyban megnövelik a fárasztás idejét, valamint sok esetben nem tudjuk szükséges mértékben irányítani a halat velük. Bizonyára mindenki látott már olyat a vízparton, amikor csak azért nyúlik el a fárasztás irreális hosszúságúra, mert a túlzottan finom szerelék miatt a horgász nem tud mit kezdeni a hallal, miközben egy valóban arra a halméretre optimalizált felszerelés negyed annyi idő alatt felőrli a hal erejét és kíméletesebben befejezhető a fárasztás. Hányszor és hányszor halljuk azt kifejezetten nagyhalas vizek partján, hogy "nem merem húzni, mert nagyon finom a végszerkó".

Nagytestű halakat szánt szándékkal finomszerelékekkel célba venni felelőtlenség és távol áll a kíméletes bánásmódtól. Legalább annyira rossz, mint a másik véglet, amikor már-már brutálisan kemény felszereléseket használnak.

A másik igencsak gyakori hiba az, amikor kemény, gerinces távdobó botokhoz (legyen az, akár feeder, akár bojlisbot) indokolatlanul finom végszerelékeket párosítanak, amely szintén halvesztést eredményez. Hatalmas tévhit az, hogy a lehető legfinomabb szerelékek a legkíméletesebbek. Nem megfelelően kiválasztva és összeállítva sokkal nagyobb károkat lehet vele okozni.

Szintén gyakorta megfigyelhető, hogy az adott horgász új vízre látogat anélkül, hogy felkészült volna annak sajátságos nehézségeire. Áll egy nehéz víz partján alulkalkulált felszereléssel és sorban veszíti el a halakat az akadók vagy növényzet miatt. Minden egyes halvesztéssel növelve a tóban lévő széttépett szájú halak számát vagy rosszabb esetben a beszakadt zsinórt magával húzó hal feltekeredve valamilyen tereptárgyra elpusztul.

Az adott víz tulajdonságai nagyon fontos információkat adnak arról, hogy milyen felszereléseket és végszerelékeket érdemes használni. Egy akadóktól, növényzettől és egyéb tereptárgyaktól mentes viszonylag egyenletes mederrel rendelkező tó egyszerűbb terepnek bizonyul, nem igényel kemény felszereléseket, itt szóba jöhet a finomítás.

Sokkal árnyaltabb a kép azonban akkor, amikor a partvonal bedőlt fákkal és bokrokkal szegélyezett, a meder köves, kagylós, gyékényesek/nádfoltok tagolják a víztestet. Ezek mind-mind nehezítő tényezők, amelyek negatív irányba befolyásolhatják a fárasztás végkimenetelét. 

Ezeken a helyeken igenis olyan felszereléseket kell felvonultatni, amellyel képesek vagyunk erőt kifejteni és megtartani a halat, szükséges esetben el tudjuk fordítani az akadóktól.

Hogyan ne veszítsünk halat ezeken a helyeken?

Nyugodtan használjunk keményebb karakterisztikájú gerinces botokat, amellyel tudjuk irányítani a halat.

Az orsó legyen strapabíró, kompromisszummentes fékszerkezetű. Használjunk nyugodtan vastagabb főzsinórokat, dobós horgászatoknál akár 0,30-0,33 mm vastagságban, behúzós horgászatnál pedig felmehetünk 0,35 vagy 0,38 mm-re is. Ezek a zsinórok már bőven rendelkeznek olyan kopásállósággal és szakítószilárdsággal, ami nehezebb terepekre szükséges.

A főzsinórt ajánlatos előtétzsinórral kiegészíteni. Az előtétek legfőbb funkciója a főzsinór tehermentesítése.

Egyrészt bírják a dobás közben fellépő azon erőhatásokat, amelyek főzsinórunk sérülését okozhatják. Másrészt jobban viselik a tereptárgyak koptató hatásait, a fárasztás utolsó szakaszában pedig a hal erőteljes kirohanásait. Így ezek nem a főzsinórunkat terhelik, hanem az előtétet. Szükséges esetben elég csak előtétet cserélnünk, főzsinórunk sértetlen marad.

Dobós horgászat esetén figyelembe kell vennünk, hogy egy nagyon vastag előtét csökkentheti a dobótávot. A vastag zsinór nehezebben tud a gyűrűk között kisiklani, valamint egy vastag előtét főzsinórral való összekötése viszonylag nagy csomót eredményez, amelyet nem is kell részletezni, hogy milyen mértékben akadályozhatja a dobást. Ezért erre a célra fonott vagy felvastagodó előtétet érdemes használni.

A fonott zsinórok legfőbb előnye, hogy jóval nagyobb szakítószilárdsággal és kopásállósággal rendelkeznek, mint a megegyező vastagságú monofil zsinórok. Már viszonylag kis átmérő esetén is bírja a lendületes dobásokat, könnyen fut le a dobról és kis csomót eredményez a főzsinórral való összekötése. Igyekezzünk tökéletes kör keresztmetszetű fonott előtétet választani, a lapos keresztmetszetű zsinórok ugyanis fokozottan hajlamosak a csavarodásra, ebből kifolyólag pedig a dobás közbeni gubancolódásra. Erőteljesen akadós terepen azonban célszerű mellőzni használatát, ugyanis képes belevágni a víz alatti fákba, ezzel a szerelék elakadását és esetleges halvesztést okozva. Mielőtt meglátogatunk egy új vízterületet, informálódjunk annak szabályairól, ugyanis egyre inkább elterjedőben van a fonott előtétek halvédelmi okokból való tiltása!

A felvastagodó előtétek a monofil zsinórok közé tartoznak, általában 15 méteres hosszban kaphatók és egy kiszerelés 5-10 darab 15 méteres előtétet tartalmaz. Az előtét kisebb átmérőjű végét a főzsinórunkkal kötjük össze, az így keletkezett kisméretű csomó nem akadályozza a dobást. Az előtét vastag vége pedig tökéletesen ellenáll az erőteljes dobásoknak, valamint a fárasztást is bírja.

Több méretben is kínálják a gyártók, így minden esetben meg tudjuk találni a nekünk leginkább megfelelő változatot.

Amennyiben a behúzós módszer hívei vagyunk, nyugodtan használhatjuk a végig azonos átmérőjű, hagyományos előtéteket. Ezeknek vastagságát a terep nehézségeihez kell igazítanunk. Vastagságuk miatt bírni fogják a köves és kagylós helyeket, valamint nagy előnyük mutatkozik meg a bedőlt fákkal és bokrokkal tarkított helyeken is. A vastag monofil anyag ugyanis a fonott zsinórokkal ellentétben nem vág bele a víz alatt lévő felázott fákba, hanem szépen elcsúszik rajtuk, ezáltal is csökkentve a halvesztés veszélyét.

A végszerelékünk már ezen előtétzsinórokra is megköthető, azonban érdemes pár szót ejteni a különböző ólombetétes zsinórokról és leaderekről, melyeknek használata opcionális.

A leadcoret már senkinek nem kell bemutatni, egy nagy teherbírású ólombetétes zsinórról van szó. A belső ólomszál egyrészt tartást ad, ezáltal a gubancmentesítésben is segíthet minket, másrészt szerelékünk lesúlyozásában is fontos szerepe van. Használatával a végszerelék és az előtét utolsó méterei biztosan a fenéken fognak feküdni, ezzel elkerülve a halak figyelmének felkeltését.

Olyan termékekkel is találkozhatunk, amelyek már nem rendelkeznek belső ólomszállal, hanem a nehezítő anyag a szálak közé van szőve. Ezáltal jóval lágyabbak, tökéletesen fel tudják venni a meder alakját, még jobban elrejtve a szereléket.

A leaderek halkíméleti szempontból is fontos szerepet játszanak. Nagy átmérővel rendelkező zsinórokról beszélünk, amelyek fárasztás közben a halhoz érve nem okoznak olyan sérüléseket, amelyek a vékony főzsinórokkal vagy fonott előtétekkel elkerülhetetlenek lennének.

A gyártók még abban is segítségünkre vannak, hogy több színben kínálják ezeket a termékeket, így ki tudjuk választani, hogy az adott vízterülethez melyik lehet a legideálisabb, melyik a legkevésbé észrevehető a halak számára.

Kaphatóak olyan kiszerelések is, melyek készre vannak szerelve, így ezeket használva időt takaríthatunk meg készségeink összeállításakor.

Nehéz terepen horgászva a végszerelék kialakításakor két fontos tényezőt kell szem előtt tartani. Az első, hogy bírja mindazon terhelést és igénybevételt, amely az adott vízen felmerülhet. A második pedig az, hogy ha mégis megtörténik a baj és elveszítjük a halat, akkor a szerelék képes legyen elhagyni a nehezéket és minden egyéb "koloncot", hogy a halnak ne kelljen magával cipelnie. Manapság minden végszereléktípusnál megoldható az elhagyós szerelék összeállítása, legyen az inline, helikopter vagy akár ólomkapcsos rendszerű.

Ezen szerelékek összeállítására egy későbbi cikkben részletesen ki fogunk térni.

A téma kapcsán azonban még ki kell térnünk a használható előkezsinórokra és horgokra is. Érdemes betáraznunk egy tekercs bevonatos élőket, hasznos szolgálatot tehet. Ezek a zsinórok nagyon tartós, kemény bevonattal rendelkeznek, mely alatt lágy fonott mag található. A bevonat szükséges esetben az erre megfelelő eszközzel egy mozdulattal eltávolítható, így zsinórunk sokféle előkekombináció megkötésére alkalmas. A bevonatot ajánlatos eltávolítani a hajszálelőkéről és a horog fölötti 2-3 cm-es területről annak érdekében, hogy a csalink jóval természetesebben tudjon mozogni a lágy fonott zsinórrészen és a horog is könnyebben tudjon az akadáshoz optimális pozícióba fordulni.

A bevonat ellenáll a mederfenéken található kövek, kagylók vagy egyéb tárgyak koptató hatásának, valamint merevsége miatt elkerülhető vele a horogelőke gubancolódása. A bevonatos zsinórokra kötött horogelőkék használatakor úgy tudjuk kiélvezni a lágy fonott előke előnyeit, hogy közben a bevonatnak köszönhetően nem kell tartanunk a gubancolódástól vagy zsinórunk sérülésétől.

Amennyiben nem egyszerű terepen, hanem fákkal, bokrokkal, víz alatti akadókkal tarkított vízterületen vesszük üldözőbe a halakat, a horgunkat is ennek megfelelőlen kell kiválasztanunk. Ilyen esetekben kerüljük a vékony húsú, kisebb öblű horgokat, helyette bátran válasszunk nagyobb méretű, vastagabb húsú öblös horgokat. Ezek a horgok ugyanis a szájrészben nagyobb „húst” fognak, stabilan ülnek, így szükséges esetben akár nagyobb erőt is kifejthetünk a halra (pl. szükséges, hogy elfordítsuk az akadótól a halat), anélkül, hogy sérülést okoznánk neki.

Bármilyen erős felszereléssel is horgásszunk, helyválasztásunkat a józan ész vezérelje. Számos olyan haltartó hely van, ami szemmel láthatóan nagy mennyiségű halat rejt, azonban a nehéz terep miatt szinte esélytelen lenne az onnan történő megfogásuk. Ne menjünk bele kétes helyzetekbe, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy sikeres fárasztást könyvelhetünk el az adott helyről, tartsunk nagyobb távolságot a kérdéses helytől vagy keressünk biztonságosabb területet. Ha választani kell, inkább üljünk kapás nélkül, minthogy sorban elveszítsük halainkat, amelyek ki tudja, hogy életben maradnak-e?

Mivel cikksorozatunk előző bekezdéseiben részletesen kitárgyaltuk a kíméletes halfogásra irányuló eszközök és csalogatóanyagok megválasztását, ezért ejtsünk arról is néhány szót, hogy mi történik akkor, ha megszólal a kapásjelző. A megfelelő fárasztási technika nélkülözhetetlen, a minőségi felszerelések és kiegészítők használata csak részben segítik a fárasztás sikeres végkimenetelét. Azáltal, hogy felszerelésünk tudatosan került kiválasztásra, még csak fél munkát végeztünk, a fárasztás során az emberi tényező ugyanannyira fontos, mint a használt eszközök. A fárasztási technikánkban is testesüljön meg a kíméletesség. Ez azonban nem zárja ki a határozottságot, indokolt esetben a hal erőteljesebb irányítását.

Mindig azt mondjuk, hogy a fárasztás legyen annyira rövid, amennyire csak lehetséges és csak annyira hosszú, amennyire szükséges. A kiemelt mondat értelmezésével a horgászok választ kaphatnak arra, hogy miként is bánjanak a horog végén küzdő hallal. A küzdelem során mi irányítsunk, mi terelgessük a halat a nekünk megfelelő irányba. Ha a szükség valóban úgy kívánja, nyugodtan adjunk neki némi zsinórt, azonban kerüljük a túl laza fékkel történő fárasztást, amit a parton sajnos nagyon sokszor láthatunk. Mi fárasszuk a halat, és ne a hal minket!

Elérkeztünk a második rész végéhez. Betekintést nyerhettetek abba, hogy mi hogyan vélekedünk a kíméletes bánásmód eszközigényeiről, különösen a nehezebb vizeken, ezáltal is csökkentve halvesztéseink számát. Mindezen gondolatokat folytatva pár mondatban kitértünk a megfelelő és kíméletes fárasztásra is. A harmadik, egyben utolsó részben arról olvashattok majd, hogy miként bánjunk a kifárasztott hallal, kezdve a merítéstől egészen a visszaengedésig. Reméljük érdeklődéseteket továbbra is fenn tudtuk tartani és kedvet kaptatok a befejező rész elolvasásához is.

 A cikk írói a Different Carp Fishing horgászai.

  • differentcarpfishing