A süllő horgászata

Gondolom te is, aki erre az oldalra lépve az írásomat olvasod, valami megmagyarázhatatlan érzéstől vezérelve, ugyanúgy szeretsz a vízparton tartózkodni, horgászni, mint én magam. Az ősi ösztön, a zsákmányszerzés bevésődött érzése, mely az évezredek során hobbyvá, sporttá szelídült. Kimenekülni a természetbe, magunk mögött hagyva a néha elviselhetetlen zajokat, a hétköznapi pörgést, hajtást. A nyugalomba, várva a kapás izgalmát, a fogás gyönyörűségét, a kifogott halak tökéletességét. Átélni az érzést, hogy ismét sikerült megfejteni a vizet, túljárni a halak eszén vagy csak a figyelmüket felkelteni, valahogy kapásra bírni őket. Megcsodáljuk a fogásunkat, örvendezünk, ha megdöntöttük egyéni csúcsunkat, vagy mosolygunk a fiatal példányok falánkságán. Próbáljuk elképzelni egy szerencsés napon, hogy az átlag példányok milyen hatalmas mennyiségben lehetnek a kedvenc horgászvizünkben, és nem értjük, hogy azokon az átkozott „kuka” napokon, hova a fenébe tud elbújni ez a rengeteg hal.

A szerencsés napokon jöhet a visszaengedés élménye, mely simogatja a lelkünket. Győztesnek, boldognak érzi ilyenkor magát a horgász, hisz mondjuk meg őszintén, nagyon jó élmény visszaengedni egy halat. Ez a hal minél nagyobb és minél öregebb, az élmény annál nagyobb. De álljunk meg egy szóra, hisz a süllő horgászatáról írogatok. A halról, mely a hazai gasztronómia ékköve, az az édesvízi hal, melyet a legtöbben szeretnek. A halról, melynek nem csak a horgászata fantasztikus, de a fogyasztása is. A halról, amelyet egy horgász saját fogyasztásra bilincsre tesz, teljesen meg tudom érteni. Néha én magam is elbizonytalanodom, de olyan hihetetlen a rajongásom ezen állatok irányába is, hogy minden igyekezetemmel azon vagyok, minél hamarabb visszakerüljenek az éltető közegükbe.

De térjünk vissza a horgászathoz, hisz gondolom ez az, ami miatt te olvasó, ide keveredtél. Gondolom te is kifejezetten élvezed a ragadozó halak horgászatát, legyen az élő vagy döglött halas horgászat esetleg a pergetésnek valamilyen változata. A kapás leírhatatlan izgalma, ahogy a kapásjelző a le nem írható jellegzetes tempójával megmozdul, mutatva számunkra, hogy esemény van a csalinknál. Nem is beszélve arról a bizonyos koppintásról, mely a kedvenc guminkra érkezik a jól ismert helyünkön. Semmivel sem összekeverhető érzés, amire még így írás közben is megemelkedik a pulzusszámom.

Gondolom, hogy megvan neked is, amikor bevezeted a csalid a tuti helyre, már a lélegzeted is visszatartod, a csalit is megállítod. Szinte látod, hogy az ott lesben álló süci elé engeded, és akkor…

BANG! Á! Hihetetlen. Mosoly, adrenalin, hatalmas érzés, minden egyben. Imádom.

 szeretek süllő portrét készíteni

Akit az általános jellemzői érdekelnek, ajánlom figyelmébe egy régebbi cikkünket...

https://www.halcatraz.hu/blog/2012/09/01/sullo

A süllő horgászatánál a leghatékonyabb módszerrel szeretném kezdeni, a döglött halas vagy tűzött halas horgászattal. Nem kérdés, hogy ez a legsikeresebb módszer, valóban több és nagyobb halat eredményez, mint az általam sokkal sportszerűbbnek tartott pergetés.

Ez az a módszer, amit szerintem mindenki ismer, mindenki műveli valamilyen szinten. Sokszor bizonytalanodok el pergetés közben, sikertelenségre kárhoztatva, hogy mennyivel egyszerűbb lenne kishallal, halszelettel…

De hol is horgászhatunk ezzel a módszerrel. Bárhol. Folyó vagy állóvizen, tényleg mindenhol próbálkozhatunk. 

Imádom Károlyt hallgatni, a történeteit, elismerem a tudását, szeretem a stílusát.

Az orsó felé én magam nem sok igényt támasztok. Nem használok nyeletőfékes orsót, de ez nem azt jelenti, hogy te se tedd. Talán a zsinór kapacitás a legfontosabb. Ha vastagabb zsinórt használsz, számíts arra, hogy akadón horgászva gyakran kell újra szerelned, így elképzelhető, hogy több méter zsinórt is veszteni fogsz egy horgászat alatt. Távdobó orsót válassz akkor, ha a dobási távolság ezt megköveteli.

A végszerelék és a főzsinór. Ehhez a módszerhez én szinte mindig áttetsző, de semmiképpen sem feltűnő főzsinórt használok. Nem tudom, mennyi a jelentősége, ez nálam inkább babona. Gyakran pergetek, ahol a végszerelékem fluorocarbon zsinórban végződik. Ott egyértelműen bebizonyosodott a számomra, hogy ez fontos. Ezért választok mindig víztiszta főzsinórt.

A végszerelékemnél mindig az egyszerűségre törekszem. A lényeg, hogy ha szakadok nagyon egyszerűen újraköthető legyen. Ezért gyakran használom az óriás hurok végszereléket, melyet 1/3-ad - 2/3-ad arányba elvágok. A rövidebb szálra kerül a súly, általában pálcaólom, a hosszabbra a horgot kötöm. De természetesen használhatsz gubancgátlót, T – tartót, keresztforgót vagy hagyományos forgót is. Ami neked a legegyszerűbb. Ezeknél a végszerelékeknél is a fő cél, hogy egyszerűen újraköthető legyen. Mindig figyelek arra, hogy a horogelőke vagy a súlytartó zsinór is vékonyabb legyen, mint a főzsinór. Így akadás esetén általában csak azt kell pótoljam.

Mikor érdemes süllőzni?

Mikor vessük be a felszerelésünket? Én magam nem vagyok korán kelő típus. A fényváltás körüli időszak szerintem a legaktívabb, ha a táplálkozó hal megfogása a cél. Viszont, ha jó süllőtartó helyünk van, szinte bármikor kicsikarhatunk 1-2 kapást. Nekem a késő délutáni kora esti időszak a kedvencem, de ez természetesen az életritmusom miatt alakult így. Mindig vegyük figyelembe, hogy melyik helyen keressük a fogasokat és annak megfelelően horgásszuk meg. 

A csali tekintetében szintén nincs aranyszabály. Régen mindig élő kishallal, általában küsszel horgásztam. De nagyon nehéz életben tartani ezeket a halakat. Aztán ezeket fagyasztottam, egyben vagy halszeletként használva. Nem éreztem a fogások számában csökkenést, ha bent volt a hal a helyén, mindig sikerült kapásra csábítanom a ragadozókat. Az idő elteltével inkább a lustaságom növekedett. Egyre egyszerűbb volt nagyobb keszegeket fogni, mint snecizni. A több és lustaságomból adódóan nagyobb halszelet gyakran egyre testesebb süllőket eredményezett. Lehet kevesebb kapásom volt, de ezek általában jobb halak voltak. Nem merem elsütni a nagy csali nagy hal örökzöld igazságot, mert a legnagyobb fenekezős süllőmet egy küsz fejével fogtam, mert elég kis horog volt csak a ládámban. Nem ment semmi, így unalmamba összeraktam egy „hagyományost” a tímári Tiszaparton, és meghorgásztam a kövezés alját. Sajnos erről nincs képem, mert a nagy izgalmamban a telefonom a Tiszába esett, így nem tudom megosztani veletek. 

Sajnos ezt a módszert én magam 15-20 éve nem művelem, mert a pergetés egyre nagyobb szerelemmé vált, ha ragadozó halra horgászok. 

Mielőtt a pergetésre térnék, pár szót írnék az úszós süllőzésről. Szerintem kifejezetten állóvízi módszer, én mindig a helyben tartott változatát használtam. Óriási előnye, hogy a csali felkínálható a teljes vízoszlop magasságában. Itt is, mint mindenhol, törekedtem a végszerelék egyszerűségére. Én magam ezt mindig élő hallal használtam, de őszintén megmondom, hogy a fenekező változatban mindig sikeresebb voltam, azért ezt nem használtam gyakran. Tudjátok, az ember az a lény, aki gyakran a kisebb ellenállás irányába mozdul el. …

Az általam használt legegyszerűbb helyben tartott úszós szerelék

Azt, hogy ki melyik módszert preferálja, melyik vízen melyik módszert választja, szerintem egyéni döntés. Lehet olyan az aljzat, hogy a fenekező módszer használhatatlan. Sem búvárúszóval sem csali lebegtetővel nem lehet felkínálni fogósan a csalinkat. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint fentről, úszós készséggel felkínálni a halszeletünket, kishalunkat. Szerettem ezek mellett a botok mellett ülni, nézegetni, hallgatni a természetet. A kapás izgalma, a fogás élménye itt is felejthetetlen élmény. Imádtam!

A harmadik módszer, a pergetés. A nagy szerelem. Nem vagyok mágusa, sokkal jobban szeretek, mint amilyen szinten művelem. De nagyon megfogott, magával ragadott. Egy fa vagy műanyag darabbal, egy szilikon formával, átverni egy ragadozót. Életre kelteni egy nem élő dolgot. Á, fantasztikus. 

Mindig csinálni valamit. Dobni, vezetni, cserélni. Átállni új helyre, még újabbakat felfedezni. Az a gyermekkori hiperaktivitás az, ami szükséges volt ahhoz, hogy kedvencemmé váljon.  A technika, amit használsz. Radar, hajó, orrmotor. Most már csak élvezem. A magányt, a társaságot, mindig azt, amire szükségem van vagy az élet hozta. Ha van kedvem dobok, ha nincs, csak vizsgálódok, tanulok. Sajnos a vizek nem bőkezűek, gyakran olyan vagyok, mint egy rossz kerékpár versenyző. Amikor jó formában vagyok, valahogy sosincs verseny 😊. Szeretek versenyre járni a társammal, rájönni, hogy mit néztünk be. De minden pillanatát imádom. 

A módszer sikere itt is ugyanaz, mint minden pecánál. Ha tudod, hogy hol a hal, már óriási lépést tettél a siker felé. Sajnos a süllőnél már tapasztaltam, hogy ez nem mindig elég. Valami megmagyarázhatatlan dolog miatt, ami egyik nap a Kánaán volt, csak oda kellett dobni, másnap teljesen kuka. A radaron látom a halat, ott van ugyan úgy, mint tegnap, de nem üti le. Így van ez jól.

A kis átvezető, személyes hangvétel után menjünk horgászni, válasszuk ki a felszerelést. A felszerelésünk gerince maga a bot. Nagyon nehéz pár sorban összefoglalni, hogy melyik bot a legalkalmasabb süllő pergetésre. Természetesen nekem is van kedvencem ezek közt, amit leggyakrabban használok, de sosem csak azt az egy botot viszem ki magammal. Én szerencsés vagyok, mert hajóból horgászhatok, ezért a botjaim is ilyen módszerhez vannak igazítva. Mindig rövid, kezes bot párti voltam, imádtam a karcsú, feszes, gyors botokat. Az utóbbi időben jöttem rá arra, hogy ha 1,5-2 méter és attól mélyebb vizeken horgászom, kifejezetten előnyös tud lenni, a bőven 2 méter feletti bot, így 2,20 méteres és 2,44 méteres is bekerült a csónakomba. A szögeknek óriási szerepe van. Nem csak annak, hogy a törésre milyen szögben dobok rá, annak is, hogy a szilikon csalik behúzásánál mindig emelt szögben tartott bottal az orsó segítségével ugratom meg a csalit. Természetesen, ahogy közelít a csónakhoz, úgy engedem én is alá a spiccet. Ilyenkor a picivel hosszabb bot nagyon nagy segítség a csali vezetésében. Sokkal könnyebben tudsz rajta még pöccinteni, mielőtt alászáll a csali az aljzatra. Egy jó bottal véleményem szerint a kontaktod sem romlik.

A bot dobósúlyát a csali mérete és súlya határozza meg. A csali típusa szerint is lehet sok féle. Választhatunk szilikon csalit tetszőleges súllyal, blade csalit tetszőleges méretben, de természetesen wobblert is. Ha szél van, nagyobb csalit, nagyobb fejet kell választanunk a csalikhoz, így könnyen előfordulhat, hogy nagyobb dobósúlyú bothoz kell nyúlnunk. Ha wobblert vezetünk, legyen gerince annak a botnak, legyen benne mindig tartalék. 

Parti horgászathoz természetesen hosszabb botot érdemes választani, szerintem ott a 2,40 méteres az alap.

Amiről kevés szó esik a botokkal kapcsolatban, az a gyűrűzet illetve az orsótartó. Az orsótartó szerepe természetesen az orsó pozícióban tartása és a kényelem. Az utóbbi időben viszont ráébredtek végre a botgyártók, hogy a tökéletes kontakt tartásban is óriási szerepe van. Ezért egyre több orsótartót nyitnak meg, fejlesztenek úgy, hogy a fogása közben kapcsolatunk legyen a bottesttel. Ez egy nagyon fontos és jó dolog, és ha ez a kényelmet sem befolyásolja, akkor az a parádé. A kontaktot a zsinórunkról a bot gyűrűsora adja át a bottestnek. Sajnos nagyon kevés szó esik a gyűrűkről, pedig ugyanolyan fontos, mint maga a bottest. Fontos a súlya, mivel, ha túl nehéz, tehetetlen tömegével lassítja, butítja a pergetőbotunk egészét. Könnyű süllőző botok mindig egytalpú gyűrővel vannak szerelve, melyek talp hossza nagyon fontos. Hisz ez tartja távol a zsinórunkat a bottól, hogy dobás közben a legördülő zsinór ne érje el. Ezek a hosszú talpú gyűrűk viszont könnyebben hajlanak el, így csökkentve a kontaktot a csali és a horgász közt. Nem mondom, hogy mindenki a titán gyűrűsorral szerelt botot válasszon, de mindenképp figyeljen arra, hogy könnyű és rendkívül feszes gyűrűtalppal szerelt sor legyen a boton. Ilyen apróságokból áll össze a tökéletes. Természetesen ilyet a legfelső kategóriában könnyen találhatunk, de ha figyelmesen nézegetjük a cégek kínálatát, sokkal kedvezőbb áron is találhatunk tökéletesen használható, minden igényünknek megfelelő süllőző botot.

Az én két ajánlatom:

A Daiwa európai csúcskategóriája a Tournament AGS, nem talál technikailag benne kivetni valót a kritikus szem, ha az árát nem nézi

A Reiva Finemaster egy olyan bot, mely minden igénynek megfelel. Nyugodt szívvel ajánlom azoknak a horgászoknak, akik bizonytalanok egy süllőző bot kiválasztásánál.

A horgászorsónál szerintem a legfontosabb a sima és egyenletes futás. Az orsógyártás és technológia fejlődése már olyan szintre jutott, hogy minden gyártó kínál erre tökéletesen alkalmas pergető orsót. Talán, amire még érdemes figyelni az az orsó súlya. Hisz egész nap a kezünkben tartjuk, dobunk vele. Minél kisebb a tehetetlen tömeg, annál kevésbé gyötöri meg a horgászt a peca végére.

A csalik vezetésében is igen nagy szerepük lett, hisz a modern csalivezetés a stop and go néven elhíresült módszer is az orsó segítségével történik. Ezért is válasszunk jó minőségű orsót, mert a hirtelen csali megugratás és tekerés megállítás is fokozottan terheli a hajtását. Ezen ne spóroljunk, én mindig egy kategóriával magasabbról választok pergető orsót, mint botot.

A pergető zsinór. Én süllőzésnél minden esetben körfonott zsinórt használok, viszonylag vékony, 0,08mm vagy 0,10mm-es változatban. Fontos, hogy minél kevesebb vizet vegyen fel, a lehető legjobb felületkezeléssel legyen ellátva. Es segít abban, hogy valóban vékonynak is tűnjön a körfonottnak nevezett pergető zsinór. A valóságban ezek sosem tökéletesen körfonottak, illetve sajnos méretpontatlanok is, tehát ezek ellenőrzésével teljesen felesleges időt tölteni. Minél magasabb kategóriás zsinórt vásárolunk, annál jobban fog közelíteni a mérete a csomagoláson feltüntetett adatokhoz. 

Én magam azért választok mindig vékony zsinórt a süllőzéshez, mert a folyó illetve a szél sem tud könnyen a felületébe belekapni. Mindig törekedjetek ti is a lehető legjobb kontaktra a csalival. Ebben sokat segít egy jó főzsinór. A szerelékem végére mindig fluorocarbon előkét kötök, mely egy kapocsban végződik. Gondolom, mindenkinek megvan a kedvenc kapcsa. Természetesen nekem is, de a legfontosabb kritérium, hogy ne nyíljon ki terhelés alatt. Súlyban és formában mindig azt választom, amiben biztos vagyok, hogy nem rontja a csalim mozgását. 

Magát a horgászatot nagyon nehéz jól leírni. Szerintem valóban a legnehezebb dolog, a süllők megtalálása. Nagyon fontos, hogy feltérképezzük a medret, keressük meg az akadók szélét, kövezéseket, annak a lábait és minden olyan törést, ami megtarthatja a ragadozókat. Figyeljük a táplálék halak mozgását, csoportosulásaiknak a helyét. Rá kell éreznünk, hogy a süllő hol és/vagy milyen vízrétegben található vagy éppen táplálkozik. Ennek és a táplálékhalaknak megfelelő műcsalit válasszunk, és vezessük ott, ahol a farkasokat sejtjük. A csali bedobásánál mindig képzeljük el, hogy hol jár a csali, hogy mozog. Ha az aljzaton sejtjük a süllőt, bedobás után várjunk türelmesen, míg az a fenékre vagy annak közelébe ér. Úgy vezesd, mintha látnál a víz alá, tudd és érezd minden mozdulatát. Figyelj a vezetés tempójára, hagyj időt megérezni minden pillanatot! Sose siesd el! Ha felszíni vagy felszín közeli rablásokat látunk vagy sejtünk, olyan csalit válasszunk, melyekkel könnyen meg tudjuk horgászni ezt a vízréteget. A bottartás szögére mindig figyeljetek, mert ezzel tudjátok segíteni a csali mozgását.

Sokan hisznek a kedvenc csalijukban, technikájukban. Gyakran hallom, hogy csak ezt eszi, csak ezzel lehetett fogni. Biztosan vannak ilyen napok, de én szkeptikus vagyok a csodacsalikkal. Persze, fontos lehet a szín, mint tónus. A forma, mely tagadhatatlanul előny, ha hasonlít az aktuális takarmányhalra, vagy a mozgásában hasonló rezgéseket kelt. Biztosan mindenben van igazság. Egy dologban hallgassatok rám. A sikeres horgászat kulcsa az, hogy minél többet, minél többször horgásszatok! A vízen pecával töltött idő segít abban, hogy egyre jobb horgászok legyünk. Csak így gyűjthetünk valós tapasztalatot és csak így lehetünk részese annak a ritkán adódó csodának, amikor mindent és minden változatban megeszik a hal. A lényeg, hogy dobj. 2021-ben nekem is megadatott egy ilyen bő másfél óra, amikor Lóci fiammal minden dobásunk komoly süllőt hozott Leveleken. 70 cm alatt nem is akasztottunk a tó hihetetlen állományából, és egészen 84 cm-ig jutottunk. Nem a süllő nagysága volt megdöbbentő, hanem hogy ilyen méretű süllők tömegében álltak azon a helyen, ahol még sosem fogtam (sajnos azóta se) egyetlen halat sem.

 elnézést kérek a minősíthetetlenül gyenge képekért erről a csodanapról, de olyan izgalomban voltunk, hogy csak ilyenre tellett