7 999,00 Ft felett Ingyenes szállítás!
Még 7 999,00 Ft szükséges
A kosár üres.
Az Ön kosara jelenleg üres!




Mutasd az összes cikket...

Tegnap

Napfelkelte előtt nem sokkal csapódott be utánam a kocsiajtó. Hátamra vettem a cuccaimat és leroadoltam őket a Dunához. Sűrű köd feküdt a folyón, halkan lötyögött a felszín. Csobbanások, néhány fordulás jelezte, hogy ők is itt vannak… Ilyenkor akár percekre meg tudok állni. Lehányom magamról a motyókat és csak nézem a vizet. A szememmel, a fülemmel, a bőrömmel figyelem a reggelt. Jól esik.

Ködös reggel
 
Egyenletesen dohogó géphang bukkant ki a ködből, nem sokkal utána a hang gazdájának képe is előkerült. Folyásnak fölfelé, hazafelé dohogott a hatalmas szállodahajó. A parttól alig száz méterre vagy tán még annyira sem. Na, ebből pancsolás lesz, ha nem húzom hátrébb a cuccost, gondoltam és neki is fogtam a mentőexpedíciónak. Itt a lapos részen azért nem annyira vészes a dolog, mint mondjuk az ordasi kövezésen, de néha itt is tud meglepetést okozni a hajókat követő hullámverés. Úgy huszonötre előttem van egy kisebb törés, azon kicsit felpúposodnak a hullámok. Elkél a gumicsizma, amiben néha bokáig állok a lében, ott, ahol egyébként nincs víz. A botok kibírják, a vödör, a szék és a csizmám is, de mondjuk a fényképezőgép már kevésbé kedveli.
Ez már egy későbbi istencsapása, reggel nem fotóztam, mérgelődtem
 
Ezek a szállodahajók képesek szétzilálni a kialakított etetést. Teljes mélységben átmozgatják a sekélyebb parti részeket, elmossák a feneket lassan és hosszan beterítő nehezebb kajadarabokat. Szétverik azt a hosszan elnyúló illat-/aromafelhőt, ami a horog közelébe képes csalni a halainkat. Tegnap reggel ennél többet is tettek. A megérkezésemet követő fél órában pontosan hat ilyen istencsapása robogott el előttem. Egyetlen ilyen monstrum legalább három-négy percig mozgatja a pari zóna vizét, így fél órán át folyamatosan hullámzott előttem a folyó. Ez teljesen elverte előlem a halakat, még abból a mélyebb vályúból is kimozgatta őket, amit meghorgászni terveztem. Véget ért hát a hajók okozta ricsaj, én pedig tök egyedül maradtam. Így kezdődött a tegnapi peca.

Mérgesnek mérges voltam ugyan, de haza azért nem mentem. Különben is, több mint hetven kilométert autóztam odáig, addig el nem megyek, míg halnyálkás nem lesz a kezem! Nos, addig eltelt azért némi idő… A vödörben a szokásos keszeges kaja, egy kilónyi maggal és nehéz morzsával felütve. Két bottal dobáltam rájuk, nagyjából ötperces ütemet tartva. Lassan alakult ki a dolog, a délelőtt inkább csak szórványos halfogással telt. Itt egy szilvaorrú, aztán szünet. Nicsak, egy márna. Nem is rossz! Hosszú szünet. Odanézz, csak nem egy dévér?! Megint szünet. Így csordogált az idő, valamikor tizenegy után lettem arra figyelmes, hogy egyre gyakrabban jönnek a halak. És egyre inkább csak a márnák.

Hát nem gyönyörű?
Kisleány
 
Egy olyan példánnyal kezdődött, amit nagyon megsajnáltam. Le sem fotóztam, úgy engedtem vissza. Vagy valamilyen betegség sújtotta, vagy genetikai oka lehetett, de nagyon szánni valóan festett. Iszonyatosan sovány volt, a hatalmas, busa fej egy négy kiló feletti példányé, a test hossza is tiszteletet parancsolt, de a jószág két kiló is alig lehetett. De, ami leginkább rossz érzés volt, az a tapintása. Amikor megfogsz egy egészséges márnát, az izmos, feszes, kemény tapintású. Ez a hal mintha rongyból lett volna. Szó szerint megborzongtam, amikor visszatettem a vízbe.
Őszi márna

Kék ég, bajusz


A többiek – mert jöttek aztán a többiek is szépen – már rendben voltak. Vittem magammal a csontin kívül gilisztát és sajtot. Mindkettővel próbálkoztam, de tegnap csak a csonti kellett nekik. És még valami történt, ami ritkán, de előfordul. Háklisak voltak a horogelőke anyagára. Gyakran használok vékony (0,10-es) fonott horogelőkét, főleg akkor, ha elém állnak a márnák. Néhány helyen máshogy nem is nagyon lehet őket megfogni, mert a monofilt megetetik a kövekkel, kagylókkal. A tegnapi helyen erre igazából nincs szükség, de takarékossági okokból az egyik szerelékre fonottat tettem. Kevésbé, lassabban használódik el. Hát tegnap nem volt kapásom a fonott előkére! Csak a monofillal szerelt cuccra jöttek a halak. Ahogy lecseréltem a szőtt előkét egyszálúra, láss csodát: Azt is megkedvelték a halak.

Ő volt az!!!
 
Közben mesélek valamit arról, ami a hátam mögött történt. Mert ott is történtek ám dolgok! Atomharkály, kérem! Harkállyal mindenki találkozott már. Fáradhatatlanul püföli csőrével a fák kérgét, s onnan mindenféle bentlakó rovarokat, lárvákat csemegézik. Ennek a műveletnek egy jellegzetes, kopácsoló hangja van. Nos, ez a mi madarunk nem püfölt, nem kopácsolt. Fát vágott! Esküszöm, olyan hangja volt, mintha baltával csapkodták volna! Az első ilyen hangoknál konkrétan azt hittem, hogy valaki télire mögülem akarja begyűjteni a tüzelőt, de meglepetésemre senkit nem láttam, szekercével a kezében. Hátrasétáltam és megkerestem a tettest. Ő is észrevett engem és sértődötten elvonult három fával odébb, ott folytatta a favágást. Én még ilyet…!

Visszatérve a márnákhoz, végül vagy tizenötöt sikerült kézbe venni. A legjobb olyan három körüli, pocakos példány volt, az átlag inkább másfeles. Keveredett közéjük kisebb koncér, szilvaorrú és még két dévér. Szórakoztató nap volt, bár ez sem marad talány nélkül. Volt ugyanis néhány halvesztésem, amit egyelőre nem tudok mire vélni. A kedvenc horgom a Gamakatsu F314-es, abból is a 14-es méret. Nem olyan kicsi, mint amit a száma sugall. Az egyik leginkább jellemző tulajdonsága ennek a tűnek, hogy igen határozott, markáns szakálla van. Ebből fakad, hogy ahol megakadt, onnan általában nem jön ki. Akkor sem tesz ilyet, ha az erőltetéstől deformálódik. Hát tegnap legalább négy alkalommal maradt le róla halam. Mindannyiszor legalább féltávig (kb. negyvenre horgásztam) eljött a delikvens, aztán egyszer se hal, se beszéd… Nem tudom, mi lehet az oka, de erősen gondolkodóba estem!

Fél három körül pakolni kezdtem. További márnák is biztosan várták a velem való találkozást, de mennem kellett. Akik lemaradtak rólam, a jövő hét végén, de lehet, hogy már a közelgő nemzeti ünnepen bepótolhatják!
 

Az eredeti szöveg a szobapeca.blogspot.com oldalon olvasható, a szöveg és a képek a szerző hozzájárulásával került átvételre.