A horgászboltokban zavarba ejtően sokféle kosár közül választhatunk. Ebben a sokféleségben segít kicsit kiigazodni az alábbi feeder-rendszertan. Az egyes típusokról külön-külön is lesz majd szó, most csak megpróbáljuk csoportokba rendezni a kínálatot.
A típusok határai sokszor nem élesek, illetve egyes csoportoknak speciális altípusait is megkülönböztetjük, valamilyen sajátos jellemzőjük miatt. Egy-egy darabot kézbe fogva néha nehéz eldönteni, vajon hova tartozik. Bizonyos tulajdonságai alapján az egyik típusba sorolható, míg más jellemzője egy másik típus sajátja. Nem baj ez, hisz nem azt kell tudnunk, hogy a kiválasztott darabot pontosan hogyan hívjuk (az sem baj persze), sokkal inkább azt kell megértenünk, hogy a kosarak mely tulajdonságai mire teszik azokat alkalmassá. De mielőtt belecsapnánk, pár szó a kosarak rögzítéséről:
A feederkosarak háromféle módon rögzíthetők a zsinórra:
Egypontos rögzítés: A kosár egy ponton, egy e célra kialakított fülön vagy forgókapcson keresztül fűzhető fel közvetlenül a zsinórra, de inkább egy, a zsinóron futó adapterre, karabinerre. A kosár így csúszhat a főzsinóron, de köthető a végszerelék legvégére is.
Inline rögzítés: A zsinór a kosáron hosszában, egy e célra kialakított csövön fűzhető át.
Gumis kosarak: Ezeknél a kosaraknál jellemzően a rakósbotos horgászatban használt tömör- vagy csőgumi darabot használnak, melynek egyik végéhez rögzíthető a főzsinór, másik végéhez pedig a horogelőke. A régebbi típusok esetén a gumi szabadon volt, az újabbaknál inkább egy zárt csőben helyezik el, védendő a gumit a mechanikai hatásoktól és az UV-sugárzástól.
Open end kosarak
Hengeres, lapított hengeres vagy alagút formájú kosarak. Nevükben a lényeg: a kosár testét adó cső két vége nyitott. Jellemzően egypontos rögzítésűek, de létezik belőlük inline változat is. Az ólmozás a paláston kerül rögzítésre, általában. Ha a súlyt a henger aljára rögzítik, azt már inkább egy speciális típus, a távdobó kosár lesz.
Open end kosár tulajdonképp a legtöbb hengeres feeder. Szűkebb értelemben azokat a kosarakat nevezik így, melyek teste műanyagból készült teljesen zárt palásttal vagy lyukakkal, résekkel a paláston. A fém vagy műanyag rácsból készült kosarakat inkább cage feederként említik.
Különféle rácsos kosarak
A rácsos kosaraknak azért járhat külön csoport, mert az ilyen paláston keresztül az etetőanyag sokkal szabadabban „oldódhat”, így a nyitott végek szerepe ezeknél kevésbé jelentős. A rácsos kosarak szintén hengeres, lapított hengeres vagy alagút formájúak, de (leginkább a folyóvízi változatok) lehetnek szögletes, téglatest alakúak is. Egypontos rögzítésűek leginkább, de a műanyagok közt találunk néhány inline változatot. Az ólmozást a kosár oldalán, a paláston helyezik el, ahogy az open end kosaraknál már leírtam.
Folyóvízi rácsos kosarak
Ebbe a családba tartozik a legtöbb folyóvízen használatos kosár, melyek leginkább méreteikben és tömegükben térnek el az állóvízen használtaktól. A legnagyobb és legnehezebb kosarak a folyóvízi változatok közt vannak.
Távdobó kosarak
Azokat a hengeres formájú open end kosarakat hívják distance feedernek, amelyeknél a súlyozás alul, a hengerpalást peremén helyezkedik el. A henger másik végére egy erős damilt rögzítenek, melynél fogva a kosár a zsinóron futó karabinerbe csatolható. A kosár kiváló aerodinamikai jellemzőkkel rendelkezik, dobás során a súly „megy” elől így messzire és pontosan dobható. A henger készülhet teli műanyag csőből vagy rácsos anyagból egyaránt.
Bullet feeders
Rakéták
Én önhatalmúlag ebbe a csoportba soroltam be azt a kosarat is, amit a hazai közönség leginkább „rakétakosárként” ismer. Ezek kialakítása eltér ugyan az előzőekben leírtaktól, egyes tulajdonságaik alapján mégis ezzel a típussal rokonok. A kosár tömegét adó nehezék itt is lövedékforma és alul helyezkedik el. A test azonban nem hengeres, hanem vastag, felületkezelt fém drótból alakítják olyanná, hogy arra jelentős mennyiségű etetőanyag legyen gyúrható. Ez is remekül dobható (a dobási tulajdonságok nyilván függenek a rágyúrt kaja tömegétől és formájától). Használatos még folyóvízen, ahol a görgetős peca egyik lehetséges eszköze.
Egy Block end feeder a Drennantól
Ha vannak nyitott végű kosarak, akkor vannak zárt végűek (block end) is. Műanyagból készülnek, egypontos és inline változatban egyaránt. Használják csontihoz, bábhoz, etetőanyaghoz. A zárt kosár legalább az egyik vége nyitható és visszazárható (ezen keresztül töltjük fel), a kosár testén pedig lyukak vannak, amin keresztül a töltet távozhat. Hengeres vagy valamilyen lapított formájúak. Az ólmozás általában oldalt, a henger palástján rögzül, de létezik olyan megoldás is, ahol a tömeg alulra, a henger végébe kerül.
Window feeders
A block end feederek egy speciális csoportja. Műanyag hengeres vagy kúpos test, az ólmozás alul, egypontos rögzítés a tetején. A test két oldalán kisebb-nagyobb ablakok nyithatók. Ezeken keresztül tölthető fel a kosár, illetve az ablak nyitásának mértékével szabályozható a benne lévő kaja távozásának sebessége. Élőanyaghoz és etetőkajához egyaránt használható.
Pellet feeder
A pellet kosarak a zárt és a nyitott végű feederek házasságából születtek. A hengeres, műanyagból készült test egyik vége zárt, a másik pedig nyitott. A súlyozás a test oldalán rögzül. Inline és gumírozott kivitelben készülnek. A flat method kosarakhoz hasonlóan gyártanak ilyet öntvény anyagból is. A testet a henger nyitott végén töltjük fel mikropellettel, a rövid horogelőkén felkínált csali is ennek környékén lesz majd.
Egy népszerű bordás kosár a Haldorádótól
A hazai horgászok között ezek örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Egyszerű kivitelű, olcsó és rendkívül hasznos eszközök. Vastag, felületkezelt drótból, 3-6 hosszanti bordával kerül kialakításra a kosár hordó alakú teste. Az ólmozás a test két végén helyezkedik el. Gyártanak belőle egypontos rögzítésűt, de a legismertebbek a hosszabb-rövidebb gubancgátló csővel szerelt inline változatok. Nagyon jól dobhatók és sok etetőanyag bevitelére alkalmasak.
A Tubertini egy úszó kosara
Csupán érdekességként említem, de láttam már ezeket eredményes működés közben! Akkor kerülnek elő, ha a halak vízközt tartózkodnak. Számos kialakításuk létezik, melyben a közös vonás, hogy a kosáron (mely rácsos vagy spirál) nehezék helyett valamilyen úszótest van, mely a megtöltött kosarat is képes a víz tetején tartani. A kioldódó etetőanyag így lassan hullik majd lefelé belőle, s ha a horgot ebbe a lehulló kajafelhőbe tudjuk lógatni, kész is a dög meleg nyári napok egyik halálos fegyvere.
Ahogy ígértem, az egyes típusok részletes bemutatására később térünk ki.
