Nem vagyok az a barkácsolós típus. A felszereléseimet többnyire tisztán tartom, vigyázok rájuk, amennyire tőlem telik, de ez a legtöbb, amit megteszek. A cuccok javításához, karbantartásához nem értek. Próbáltam, sok éve nekiestem pár orsómnak a jobbítás szándékával (szétszedni, megtisztítani, bezsírozni kicsit) de néhány próbálkozás után kiderült: Mindenkinek jobb, ha nem erőltetem.
Volt ott minden, szőnyegen négykézláb mászkálás láthatatlan alkatrészt keresve, porszívó zsákjának kiforgatása egy felszippantott seeger gyűrű miatt, egyszer még egy komplett függönyt is magammal rántottam estemben, egy rossz mozdulat után. De ami a legfontosabb, a gyógyításra áhítozó orsók reparálása sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Felhagytam hát vele.
Elég sok felszerelésem van, orsóból több, mint húszat használok rendszeresen. Ez esélyt ad nekik a hosszú életre, hisz így az egyes kurblikra kevesebb terhelés jut. Ezzel együtt nem halogathattam tovább néhány orsóm tisztítását, karbantartását. Vannak darabok, melyek elmúltak tíz évesek is, de még nem voltak szétszedve.
Gondosan becsomagolva hét orsóm utazott el keletre és kapott ott egy alapos tisztítást, zsírzást és beállítást. Furcsa dolog, hogy a keleti megyékben előbb bukkantam olyan, megbízható, referenciákkal is bíró mesteremberre, akire rábízhattam kedves eszközeim gondozását, mint egy kétmilliós nagyvárosban. Van itt persze néhány régóta ismert, neves szakember és biztos még jó páran, akik remekül elvégeznék ezt a feladatot. Ám akikkel eddig nekem találkozni sikerült, azok vagy aranyárban, vagy nagyon hosszú határidővel dolgoztak volna. És olyan is akadt, aki arrogáns seggfej módjára viselkedett.
Orsóim hazaértek, tisztán, megújulva, remek futással várják, hogy nekikezdjünk. Pár nap csupán…
