A kifogható halak mennyisége - mint bármi más a horgászatban- reformálásra szorul, és ezt a 2002-es halfogási törvény hivatott megőrizni. Figyelembe véve a kifogott halak szükségességét nem találunk indokot a túlhalászat előfordulására, ám az európai halállomány most mégis veszélybe került.
Ám ne aggódjanak az európai horgászat életét figyelemmel kísérő, aggódó horgászok; a halállomány nagy része megmenekült. Ennek azonban ökológiai okai is vannak, ami nélkül nem lenne sok esély a javulásra. Az egyes halfajok fenntartható mennyiségű halászata elősegíti a természetes újraszaporodást, legalábbis a többség véleménye szerint. Azonban mindig akadnak pesszimista látásmóddal rendelkező kutatók, akik szerint korai még örülni.
Nem állíthatjuk, hogy nem érdemes hinni az ilyen híreknek, hiszen több éves megfigyelések eredményéről van szó, melyek szerint a halzsákmány csökkentése a különböző fajok újraszaporodásával jár, ámde egyes fajok (különösen a tőkehal) továbbra is kis számban élnek a vizekben. Fontos megemlíteni, és vizsgálat alá venni a nem gyakran halászott fajok helyzetét is, melyekről nem kapunk átfogó képet, éppen a kisebb népszerűségük miatt. Ezen fajok helyzetének vizsgálata is közös érdekünk.
