A horgászat nem nevezhető a legújabb hobbinak, de az ellenkezőjének bizonyítására kevés alkalmunk adódik. A jégkorszaki vadászok azonban remek nyomokat hagytak hátra, amint (természetesen véletlenül) az utókorra hagyták halász horgukat.
Az izgalomra okot adó horgok a német szakértők kutatásai alapján mintegy 19 ezer évesek lehetnek, korára nem más, mint anyaga engedi következtetni őket. A mamutagyar, már csak az állat kihalásának idejét is tekintve, a legrégebbi anyag közé tartozik. A Berlin közeli ásatáson egy pár zsákmány maradványaira is rábukkantak, mely emlősállatok és természetesen halak csontjaiból álltak.
A kutatásokból megtudhatjuk, hogy az eddig feltételezettnél jóval korábban fejlesztette ki az ember a halászeszközeit, valószínűleg a gyors halak elfogása ösztönözte őket az újfajta módszer bevezetésére. A szigony és a dárda elavult eljárássá vált, a sügér vagy a csuka fajták megjelenésével, az emberi gyorsaság eltörpült a halaké mellett és szinte lehetetlenné tette kifogásukat.
Régészek 2011-ben találták meg a világ legősibb halászhorgát az egykoron Indonéziához tartozó kelet-timori partoknál. Azok a horgok azonban nem teljesek, a régészek a közelükben talált halcsontokból állapították meg a korukat.
