A zöld varangy

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

Talán kuruttyolás nélkül nem is horgászat a horgászat. A békák népes hadának sokszor zavaró ricsaja mindig megtöri a part csendességét; no, de ez pont így van rendjén. Sokan undorral, sokan kedvesen állnak meg a lábuk elé ugró békák előtt. Az egyik legismertebb változat a zöld varangy.



Széles elterjedésű faj. A vízpartok nélkülözhetetlen élőlénye. Rengeteg alfaja ismert, de önálló fajként tartják számon.



  • A zöld varangy erőteljes testfelépítésű, testhosszúsága elérheti a 12 cm-t is, azonban ennél többnyire kisebb, a nőstények 9-10 cm-esek, a hímek kisebbek, 7-8 cm közöttiek.
  • A feje rövid, szélesebb, mint amilyen hosszú.
  • Állkapcsai fogatlanok.
  • Fültőmirigyei jól fejlettek, nagyjából párhuzamosan állnak.
  • Orrcsúcsa lekerekített.
  • Pupillája vízszintes tojásdad alakú, a szivárványhártya fémeszöld színű.
  • Hátbőrük kevéssé szemölcsös, dudoros.
  • Szürkés vagy olívzöld, esetleg sárgás alapszínén egymástól jól elkülönülő, határozott körvonalú zöld vagy olívzöld foltok sorakoznak, helyenként vörös vagy narancsvörös pettyekkel (mirigypontok) díszített.
  • Nászidőben az elülső végtagjuk megvastagszik, és pirregő hangot adnak.
  • Farkuk tompán végződik.
  • A szemek közötti távolság megegyezik az orrlyukak közötti távolsággal.
  • Átalakuláskor a kis varangyok legalább 10 mm-esek, de elérhetik a 17 mm-t is.

Életmódja


A zöld varangy igen jól tolerálja a magas hőmérsékletet, a számára elviselhető legmagasabb hőmérséklet megközelíti a +40 ºC-t. Jól viselik a kiszáradást is, azonban ha elveszítik testük víztartalmának mintegy 50%-át, elpusztulnak. A száraz területeken éjszakánként felkeresik a vizes helyeket, hogy pótolják az elvesztett vízmennyiséget. Elsősorban szürkületben és éjjel aktív, napközben általában elrejtőzik, de alkalmanként a nappali órákban is megfigyelhető. Olykor maga ásott kis mélyedésekbe rejtőzik, de felhasználja a rágcsálók földalatti járatait, vagy a farönkök, kövek alatti üregeket is. 

Szaporodása


A szaporodási időszakban nappal aktív. A szaporodóhelytől messzire, akár 2-5 km-re is eltávolodhat. Elterjedési területének déli részein nem hibernál, másutt viszont igen. A hibernációja szárazföldi búvóhelyeken egyesével vagy csoportosan történik, de ritkán előfordul, hogy a vízben telel. Lakott területeken elfoglalhatja a pincéket, fatárolókat, vízóraaknákat. Az elterjedési terület meleg, száraz, déli részein viszont nyári nyugalmi periódusa van. A tavaszi szaporodási időszak kezdete a helyi klimatikus körülményektől függően februártól júliusig tart. Hazánkban általában április-május hónapban szaporodik. A mediterrán régióban egy kora tavaszi és egy őszi szaporodásra is van példa. A déli területeken a szaporodási időszak igen hosszúra nyúlhat (akár 170 nap), viszont ugyanitt a lárvák fejlődése gyorsul fel (akár 21-25 nap alatt átalakulhatnak). A hímek versengenek egymással a nőstényekért, de nőstény általi hímválasztást is megfigyeltek. A hímek sötétedést követően pirregő hangon énekelnek (de gyakran hallani őket nappal is). Gyakran kórusban énekelnek. Párzáskor a hím a nőstényt hónaljtájékban karolja át. Előfordul, hogy kis vízterekben csoportosan raknak petét. A petéket többnyire 2-2 sorban rakják le a dupla zsinórban, amelyet vízinövények köré tekernek. A nőstény által lerakott 2-7 m hosszú petezsinórok akár 10000-12000 petét is tartalmaznak. A peterakás 1-2 óra alatt lezajlik, majd elhagyják a vizet. Az ebihalak napközben a sekély vízben kutatnak kezdetben elhalt növényi részek és algatáplálékuk után, éjjel viszont lehúzódnak a mélyebb rétegekbe. A frissen átalakult kis varangyok tömegesen jelennek meg a vizek partján, gyakran látni, hogy távolodásuk során is együtt maradnak.


Táplálkozása


Kezdetben igen apró rovarokat, ugróvillásokat, atkákat és legyeket fogyasztanak. A kifejlett zöld varangyok nagyrészt hangyákkal táplálkoznak, de emellett pókokat, más rovarokat is elfogyasztanak. Ivarérettségüket a déli területeken 2, északon 4-5 éves korukban érik el. Maximális élettartamuk 14 év lehet. Ha veszélyhelyzetbe kerülnek, bűzös váladékot bocsátanak ki, és „tiltakozó” hangot adnak. A zöld varangyot lárvaállapotban sok nagytestű ragadozó rovarlárva, kifejletten számos ragadozó (kígyó, madár) fogyasztja.


Koncz Eszter