A Pó folyó Észak-Olaszországban. A Nyugati-Alpok-ban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés.
Kellemes és igényes környezet gondoskodik arról, hogy a horgászok számára a hosszú utazás ellenére is életre szóló élményt nyújtson. Az útvonal természetesen Budapesttől kezdődik, majd a Rábafüzes - Graz - Villach - Udine - Velence (Venezia) - Porto Viro vonalon juttat el minket szeretett folyónkhoz. Az út nagyjából 10-12 órát vesz igénybe. Attól függetlenül, hogy a térség éghajlata főként mediterrán, a csomagolásnál tartsuk szem előtt a hideg éjszakákat is. Főként, ha több napra megyünk, mindenképp legyen nálunk minden, ami esetleg kellhet: szúnyogriasztó, hiszen víz közelben vagyunk, naptej, a forróbb napokra, és persze termosz, mert ez az átfázott szervezet orvosa. Na meg azért számoljunk a hivatalosabb ügyek intézésére is, melyek közül a legfontosabb a valutaváltás, a biztosításkötés és a nemzetközi zöldkártya kiváltása. Ezek nélkül semmiféleképp ne induljunk útnak, és inkább kétszer ellenőrizzük le indulás előtt, hogy eltettünk-e mindent.
Mindenki, aki egy kicsit is tájékozott különböző tavak-folyók halállományát illetően, a Pó hallatán elsőként biztos, hogy a harcsa fog eszébe jutni. Nincs is kétség, hiszen a folyó kiváló otthont nyújt már évtizedek óta a kapitális méretű harcsáknak is. Természetesen ezen a vidéken is érvényesek a horgászrendek, vagy horgászszabályok, melyek megszegése akár 100 eurót is vonhat maga után. Olaszországban licenceket lehet kiváltani, a Póra, az „A” szükséges, ebből háromhavi és éves létezik. Ezzel az engedéllyel három bottal van jogunk horgászni. A harcsát szabály szerint élve tilos visszaengedni.
Én speciel ha rászánom magam, hogy kirándulni megyek, tuti, hogy magára a környékre is kíváncsi vagyok, főleg ha külföldre utazok. Egy kis séta a hegyekben, egy fagyi a helyi árustól, vagy éppen egy szuvenír kiválasztása a családnak. Néha viszont örülnék neki, ha személyre szabott idegenvezetőm lenne, aki megmutatja, vagy legalább elmondja, mit érdemes meglátogatni az aktuális terepen. Olaszország rengeteg ilyennel rendelkezik. Már maga a hely varázslatos. Ott van például Velence, mely az év minden szakában gyönyörű, annyira, hogy az ember a valóság és az álom határa közt imbolyog. Vagy például Ravenna, a mozaikok városa, ahol az ókori román, bizánci és gót stílusok keverednek. Ferrara, a Pó síkság fővárosa hatalmas kikötőivel kápráztatja a szemet. És még naphosszat sorolhatnám mindazon helyeket, ahová megéri ellátogatni.
De ne feledjük: más ország, más kultúra, más szokások. Apró dolgok, melyeket ha betartunk, biztosan legközelebb is szívesen látnak minket.
Koncz Eszter
