A paduc hazánk folyóiban őshonos, szinte mindenhol megtalálható. Különösen kedveli a gyors folyású oxigén dús részeket, ahol a márnával, békésen együtt élnek. Európában Skandinávia és a Brit-szigetek kivételével mindenütt megtalálható. A kemény aljú medrek fölött érzi jól magát és csoportosan tartózkodik a folyók mélyebb részeiben. Nyaranként a paduccsapat előszeretettel felkeresi a kőfalak melletti sekélyebb vizeket. Áramvonalas, megnyúlt testéről, lekerekített orráról, egyformán ívelt hátáról és hasáról lehet megismerni.
A kifejlett egyedek 25-40 centiméteresre nőnek és tömegük eléri az 1-1,5 kilogrammot. Hazánkban egyre ritkábbak a nagyobb példányok.
Ivaréretté 2-4 évesen válnak. Az ívás előtt, már áprilisban csapatokba verődnek és a folyókba ömlő patakok torkolatánál gyülekeznek a 8-12 Celsius fokos vízben. Az ívás május elején kezdődik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 16 Celsius fokot. Az ikrások ilyenkor 12-40 ezer ikrát raknak le. A lárvák 4-6 napra kelnek ki. Ívási időben színe élénkebbé válik. A hímek testén és fején apró nászkiütések jelennek meg, valamint elvesztik éberségüket.
Hazánkban 2010 óta május 2. és június 15. között horgászati tilalom alatt áll!
A fiatalabbak algákkal és zooplanktonokkal táplálkoznak és 3-4 hetesen már az ajkaikkal fejtik le a zöldmoszatokat a kövekről. Elfogyasztja a lárvákat, férgeket és az apróbb rákféléket is. Télen is táplálkoznak, ilyenkor a folyók mélyebb részeibe húzódnak vissza. Csapatostól keresik a táplálékot. Ezekben a csapatokban azonos méretű egyedek vannak.
A Magyarországon fogott legnagyobb példány 2,93 kg-os volt. A világrekord 3,40 kg Németországból a Rhine folyóból (2006).
Így ismerheted még hazánkban:
Őnhal, paduc, paduszka, paluc, patic, patus, petenye, podvizhal, potoz, potoznak, sodronypaduc, stenger, szentgyörgypaduc, tintahal, tintáshal, végsőhal, jászpaduc, szentgyörgykeszeg, szilvaorrú paduc, tapóc, tintafosó, patin, cserkeszpaduc, havasi paduc, jászpaduc, körtepaduc, paduszka, paluc, patim, stenger, vésettajkú.
