Viza

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

Magyarországon őshonos tokféle. A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. Az etimológia szerint a latin név a görög hús szóból vezethető le, ami disznót jelent. A többi tokfélénél robosztusabb, vaskosabb megjelenésű. A halfaj a levéltári anyagok alapján egykor hazánkban meghatározója volt nemcsak a dunai, hanem a tiszai halászok jövedelmének is. 

Az utóbbi évszázad vizafogásai azonban a Duna hazai szakaszán már eseményszámba mentek. Nagyobb vizát a közel száz év alatt mintegy 28 alkalommal fogtak a halászok. Ősszel a téli szállást kereső halak a víz felszínén lomhán úszkáltak, csak kelepcébe kellett csalni az úgynevezett "vizafogó tanyán". A vizafogó tanyát a halászoknak időben elő kellett készíteni. Cégével karókat vertek le a vízbe a varsa számára. A viza beúszott a varsába, és bennrekedt. Ha még jégolvadás előtt történt a halászat, szigonyt vágtak a hal hasába. Az ívásra vonuló vizákat két hajó közé kifeszített hálóval halászták a zátonyos, gázlós folyószakaszokon. 


  • Az egyébként is rövid orr a kor előre haladtával, egyre rövidebb, és ugyanakkor puhább lesz.
  • A hát és az oldalak hamuszürkék vagy olykor feketék.
  • A has oldal fehér, az orr sárgás.
  • A hátoldali vértek oválisak, egy hosszúkás fogas szarvszerű képlet van rajtuk.
  • Az ivarérett egyedek esetében ezek bőrrel fedettek.
  • Az oldalvértek fogazottak, a has oldaliak alul bőrrel vannak fedve.
  • A vértsorok között számos kicsiny csontlemez található.
  • A száj sarló alakú, horizontálisan eléri a fej ventrolateralis élét.
  • A kopoltyútüskék pálca alakúak.
  • A bajuszszálak hosszúak, lapos szalagszerűek, levél alakú függeléket viselnek, hátrasimítva elérik a felső ajkat. 

                                                       
Testhossz


Néha eléri a 9 méter hosszúságot és a 1400 kg-os súlyt. Hosszú életük első négy-öt évében rendkívül gyorsan gyarapszik mind testhosszuk, mind pedig testtömegük. A háromévesek testméretei meghaladják az 1 métert és a 6 kilogrammot. Egyes irodalmi adatok alapján akár a 100 éves kort is megérhetik. 

Az utolsó hazai példányt Mohácsnál fogták 1987-ben.


Szaporodás


Ivarérettségüket az ikrások 12-16, a tejesek később, 19-22 éves korukban érik el. Folyónként az először ívó halak kora között elég nagy különbségeket tapasztaltak. Az ikraszám néhány százezertől több millióig terjedhet a testtömeg függvényében. A Dunában ívó egyedek ikraszámát érdekes módon alacsonyabbnak találták, mint pl. a Volgában szaporodókét. Az ívó helyektől függően márciusban-májusban rakja le ikráit, amikor a víz hőmérséklete eléri az optimális 9 Celsius fokot. Ívó helyül a folyók kemény, köves vagy kavicsos, esetleg homokos mederszakaszait választja. A kb. 8 nap alatt kikelő lárvák 10-12 mm hosszúak. A felnőtt állatok az ívás után azonnal visszaindulnak a tengerbe, az ivadék a deltavidék brackvizében tölt el néhány évet a nyílt tengerbe való vándorlás előtt.  

Az 1970-es években Magyarországon sikeres kísérleteket folytattak a kecsege és a viza keresztezésével. A hibridet "vicsegének" nevezték el.


Táplálkozás


Táplálékát fiatal korában bentonikus szervezetek, később már halak alkotják. A Fekete-tengerben élő vizák 80 %-ban halat, 15 %-ban rákokat és 4 %-ban puhatestűeket fogyasztanak. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt. 

Magyarországon védett! 



Így ismerheted még hazánkban:

Viza, őrhal, szinviza, vizahal.

 

Karikás Brigitta