Kárász

A pontyfélék családjába tartozó kárász vagy más néven aranykárász őshonos halunk. Szívós halfaj, jól bírja az oxigén hiányos vizeket is. A téli nyugalomra az iszapos fenékbe ássa be magát és túléli a kisebb vizek fenékig való befagyását is. A ponttyal együtt hibrideket hozhat létre (pontykárász, kárászponty). Elterjedése Európában a Fekete-tengertől az Északi-tengerig, Közép- és Észak-Ázsiától Kína északi részéig húzódik az édesvizű és a brackvizekben. A síkvidéki tavakban régen tömegesen voltak megtalálhatóak. Észak-Amerikában próbálkoztak a ponttyal együtt betelepíteni, de sikertelenül.

Magas, erősen lapított, sötétsárgás test jellemzi.
Magas és néha kerekded háta sötét- és olíva zöld színű.
A színeiben eltérő a környezet hatására.
Bajsza nincs, ez a legegyszerűbb módja a pontytól való megkülönböztetéséhez.
Feje kicsi, szája felső állású ajkai a pontynál kevésbé húsosak.
Mell és has úszója rövid, hátúszója hosszú és magas.
A páratlan úszói szürkés sárgák és a páros úszók vörhenyesek.
Bognártüskéjén 29-31 apró fog található.
Pikkelyei erősen ülnek bőrében.
Szeme közepesen nagy és írisze sárga aranyozott szélekkel.
Az ezüst kárásztól eltérően hashártyája nem fekete.

Testhossz

A hazai vizekben ritkán elérik a 20 cm-es hosszúságot és a 70 dkg fajsúlyt.

Szaporodás

Május-júliusban ívik csapatosan a sekélyebb helyeken. Ivarérettségét 2-3 évesen éri el. A nőstény kárászok 100-300 000 ikrát raknak le a víz alatti növényekre. Az ikrák 9-10 nap múlva kelnek ki, amikor a víz hőmérséklete eléri a kb. 15 Celsius fokot. A hibridek tejes egyedei sterilek és szaporodásra képtelenek.