A vermelés annyit jelent, hogy a halak a víz aljára mennek, és keresnek maguknak egy nagyobb vermet, gödröt, ahol eltöltik a tél nagy részét. Ilyenkor az életfolyamataikat, anyagcseréjüket lecsökkentik egy minimális szintre, nem táplálkoznak, és lehetőleg nem is mozognak.
Folyóinkban a halak a kevésbé áramlós részeket, visszaforgókat, mély langókat, állóvizű öblöket keresik meg, hogy minél kevesebb energiát kelljen a helyben maradáshoz befektetniük.
Tavainkban azok legmélyebb pontjain telelnek át a halak. Olyan helyeket keresnek, ahol a vízhőmérséklet egész télen állandó, és a ragadozók megjelenésére is kevés az esély.
Azonban nem minden halunk vermel télen. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy ragadozó halaink nem vermelnek (kivéve a harcsa), míg a békés halak a táplálék eltűnésével és a víz lehűlésével arányosan csökkentik aktivitásukat – a régi szakirodalom szerint. Mára viszont bebizonyosodott, hogy például a pontyok, télen is táplálkoznak – a horgászok nagy örömére.
A téli pontyozásnak egy egészen különleges hangulata és varázsa van. A tél beköszöntével a vízpartok kiürülnek, a rövid nappalokat egyre hosszabb éjjelek követik és a vizek lakóinak a horogra csábítása egyre nehezebbé válik.
Az persze igaz, hogy mozgásuk és táplálékfelvételük igencsak lelassul, de ha alaposan felkészülünk, és kellő körültekintéssel indulunk a pontyportyára, igencsak szép eredményeket könyvelhetünk el a lehűlt víz és a nehéz körülmények ellenére is.
A téli pontyozásnak van néhány alapszabálya, amelyet érdemes minden esetben szem előtt tartani:
Karikás Brigitta
