Vizsgázik a Nevis Mantaray match 2.rész

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

Előző írásomat úgy fejeztem be, hogy  „A következő írás alkalmával találkozunk!”. Hát itt vagyok jelentkezem  a „RAY”  újabb megpróbáltatásáról. Ismét Verba tanya, azonban nem a nagy, hanem a másnapi Egyéni verseny úszós részlegéül szolgáló kis tó a helyszín. Sokkal jobban vártam ezt a horgászatot, mint a hétköznapi pecákat, mert rég nem látott barátaimmal foghattam kezet, és beszélhettem velük személyesen majd’ egy év után.

„Reggel 5, ébredek, kinézek ablakon, végre péntek…” átköltve a nóta az én helyzetemre. Azonban nem fogadott olyan szép, olyan jó dolog az ablakon kinézve. Kissé hűvös, szeles, felhős idő tárult elém a küszöböt átlépve. De nem csüggedtem, cuccomat a garázsból kipakoltam, csontit a hűtőből kivettem, aztán a szokásos műzlis reggelimet „betakarmányoztam”, majd megérkezett Barátom, akivel az autóba pakolás után Nyírszőlős felé vettük az irányt. Rövidke utunkat beszélgetéssel töltöttük, így hát gyorsan múlott az idő. Parkolóba érve Döme Gábor és segítője Karcsi pakolászott. Velük is váltottunk pár szót, megvitattuk a mai időjárás kérdést, majd egymásnak jó szerencsét és sok halat kívánva a vízpart felé vettük az irányt. Helyünkre érve már horgászó barátaink fogadtak. Korán reggel már húzták a halat, főtt is a fejem, hogy én még be se pakoltam J)))

Lassan összeállt a felszerelés

Nyögvenyelősen összeállt a felszerelés, matchbot összeszerelve, csalogató anyag bekeverve, kezdődhetett a horgászat, de csak a fenékmérés és az etetés után. Vízmélység kb. 1,3-1,5 m volt. Főólmokat letettem etetés idejéig a fenékre, majd a 30 gombóc beküldése után elemeltem a fenéktől 10 centire, és az előke 3/2-ed részét a fenéken hagytam. Szerelékem nagyjából az volt, mint előző bevetésemen, annyi különbséggel, hogy a horog 2260B 8-as volt, és az úszó nem 14-es, hanem 16gr-os. Első hal csonti-csokorra kapott, de úgy, hogy a botot secc-pecc lekapta a tartóról. Sajnos a küzdelem nem tartott sokáig, ugyanis leakadt a titokzatos idegen.

Nem sokáig tartott a fárasztás

Ezután hosszas csönd következett. Kipróbáltam kukoricát, csonti+kukoricát de semmi. Aztán jöttek a pelletek. Nem teketóriáztam, egyből a kedvenc oldódó Fűszeres hal Haldorádó pelletemet fűztem hajszál előkére. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy nagyon meglepett az első kapás, ugyanis kb. 5percet kellet  várnom az eddigi 2óra semmittevéshez képest. Mintaszerű és határozott fárasztás kezdődött. Hamar partközelbe került a halacska, partnál még egy kicsit rakoncátlankodott, de hamar szákba kerítettem.

Partnál már érzi, hogy baj van

…de felesleges volt izgulnia, ugyanis gyors horogszabadítás és fotó után mehetett is vissza

Ezután mondhatom ”futószalagon” jöttek a pontyok, szép kerek tükrösök, és elemi erővel küzdő sodrófa testű nyurgák, akik életünk hala érzést keltenek fárasztás közben…

Nagyon jó peca volt, igaz, hogy nem jöttek nagyok, de bivalyerős és szép halakat adott aznap a Verba.

Végül tekintsetek meg pár új „exkluzív” felvételt a botgörbéről:

Csabi barátom és Én, a 2. helyért járó serleggel. Gratulálok Barátom!

Másnapi versenyen is jelen voltam, mint Csabio segítője. Barátom a 2. helyet szerezte meg nagy küzdelemben, amihez hál’ Istennek segítőként én is hozzá tudtam járulni.

Írta: Lábas Norbert

Fotók: Polyák Csaba, Szegedi Levente

Szerkeztette:Lábas Tibor

Címkék : Nevis Mantaray