Magyarországon egyre jobban elterjed a legyező horgászat, melynek elengedhetetlen kelléke a műlégy. A horgászatra készülés egyik legélvezetesebb pillanatai közé tartozik, mikor elkészítjük a saját, tuti csalinkat, a műlegyet.
A műlegyeknek több fajtáját ismerjük és használjuk, az alábbiakban ezeket ismerhetjük meg.
A szárazlegyeket a madarak szárnytollából készült szárny és a kakastollból készült gallér jellemzi igazán a hagyományos változatot. A vízfelszínre hulló rovarokat utánozva sokáig fennmaradnak a vízfelszínen. A jól elkészített szárazlégy, a vízből nézve tökéletesen hasonlít egy rovarra színben, méretben és formában egyaránt. A kötésénél olyan alapanyagokat érdemes használni, melyek taszítják, vagy esetleg nem szívják magukba túlságosan a vizet, hiszen fent kell maradniuk a vízfelszínen.
A nedves legyeknél azt kell elérnünk, hogy a vízfelszín alatt legyenek, ezért a puha tyúktoll használata a megfelelő. A vízbe hulló vergődve sodródó rovarok mozgását és kinézetét kell elérnünk, és figyelembe vennünk a kötésnél.
A nimfával a lárvát utánozzuk, és annak fejlődési ciklusait, ezért több típusát különböztetjük meg, ezek pedig a súlyozott nimfa, úszóbáb és felszíni nimfa. A nimfákkal a mederfenéken is horgászhatunk, hiszen a pisztráng orra elé kell ügyeskednünk, hogy rákapjon. A nimfa kötésénél, használnunk kell olyan anyagokat, amik kissé lesúlyozzák a legyünket, hogy a megfelelő mélységbe jusson.
A sztrímerek a támolygó villantóra hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy a vízben szinte súlytalan, ezért bármilyen sebességgel húzhatjuk. A sztrímer egy fantázialégy, amelyet lobogó tollakból, és szőrből állítunk össze. A színe terjedhet a citromsárgától a feketéig, melyek szokatlanok lehetnek a halak számára, mégis szívesen fogadják, mint lehetséges eledelt, hiszen a mérete és a mozgása megegyezhet a táplálékával. A mozgása utánozhatja a menekülést, ezért a halak ragadozóösztönét felkelti.
Na de mi is kell a műlegyek kötéséhez? A legalapvetőbb eszköz, amire szükségünk van az a satu, hiszen ezzel rögzítjük a horgot, amire rákötjük a legyet. Szükségünk van még tollakra, szőrökre, cérnákra és más anyagokra, hogy megalkossuk a legyünket. A cérnák vastagsága függ az elkészíteni kívánt légy méretétől.
Bár sokan elsőre igen különös, és színes legyeket hoznak létre, de egy kis gyakorlással és a másoknál már jól bevált módszerekkel tökéletes kis alkotásokat hozhatunk létre. A hagyományos technikák megtanulása után már bátran ki kísérletezhetünk saját módszereket is. A műlegyek készítésének folyamata, majdnem olyan jó, mint maga a horgászat, így ez is a szenvedélyünkké válhat.
