A vizek emlőse, a pézsmapocok

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

A pézsmapocok vagy fakó pézsmapocok az emlősök osztályába, a rágcsálók rendjébe, ezen belül a hörcsögfélék családjába és a pocokformák alcsaládjába tartozó faj.

 
  • Az állat fej-törzs-hossza 25-36 centiméter, farkán nincs szőr, oldalról valamelyest lapított, pikkelyes és majdnem olyan hosszú, mint a teste, 20-27 centiméter.
  • Testtömege 900-1800 gramm.
  • Bundája szürkés-barna, vöröses árnyalattal, hasi része világosabb.
  • Erős koronaszőrei miatt kócosnak tűnik bundája.
  • Hátulsó lábán az ujjak között kis úszóhártyát visel.
  • Ha úszik, teste kiemelkedik a vízből, erőteljes farkát közben ide-oda mozgatja.
  • A pézsmapocok szárazon esetlennek tűnik, de elülső lábát nagyon ügyesen használja táplálkozás közben.
  • Testnagysága miatt az állatot más pocokfajokkal aligha lehet összetéveszteni, annál inkább a nutriával vagy fiatal hódokkal.

Életmódja


A pézsmapocok nappal és éjszaka egyaránt tevékeny, de ahol erősen üldözik, csak a sötétség beállta után mozog. Nem alszik téli álmot, de a hideg évszakban hosszú pihenőre visszavonul a parti töltésbe épített várába. Az állatok egymáshoz közel élnek föld alatti odúikban, ezeken belül pedig családi csoportokra oszlanak. A pézsmapocok a töltések mentén a sekély vizekben építi odúját. Ehhez kákát, sást és nádat harap le és halmoz fel. Tápláléka szinte kizárólag vízinövények; esetleg kagylók, békák és halak; ha lehetőség van rá, állati dögöket is fogyaszt.


Szaporodása


Az ivarérettséget általában csak egy évvel a születés éve után éri el. A párzási időszak északon március-szeptember között van, míg délen a téli hónapokban van. A nőstény évente többször is ellik. A vemhesség 25-30 napig tart, ennek végén általában 5-6, de akár 11 utód is 

jöhet a világra. Az elválasztás 3-4 hét után történik meg. A fiataloknak az öregek határozott territóriumtartása miatt, az elválasztás után azonnal el kell vándorolniuk, és új revírt kell  

Egy csepp érdekesség

Magyarországon az első példányt 1915-ben lőtték Németjárfalun. Sopron környékén 1923- ban lőtték az elsőt a Zeisel-patak mellett. Azóta már az egész országban megtalálható; gyakori. Ma már aligha lehet ezt az életrevaló vízi rágcsálót a hazai állatvilágból eltávolítani. Helyenként fontos tápláléka az Európa nyugati felén nagyon megritkult európai vidrának.

 

Koncz Eszter