Naphal

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

A naphal a csontos halak osztályába, a sügéralakúak rendjébe és a díszsügérfélék családjába tartozó faj.

Őshazája Észak-Amerika keleti fele, Kanadától egészen Floridáig. Angolul pumpkinseed sunfish a neve, mely utal a méretére, az alakjára, hiszen ez magyarra fordítva tökmag naphalat jelent.Magyarországra inváziós fajként az akvaristák közvetítésével jutott el, melyet a köznyelv elnevezett még cifrakárásznak, napkárásznak, japánkárásznak és amerikai naphalnak is. A naphal nevet valószínűleg azért kapta, mert nagyon szereti a napfényes, világos- partközeli részeket és színezete ehhez mérten mesebeli színpompával párosul.


Akvaristák kedvelik, mert szép küllemű, szívós és nem utolsó sorban könnyen tartható hal. Gazdasági jelentősége nincs, pedig húsa átsütve ízletesebb, mint a keszegeké, de inkább csak különlegességként, alkalmilag kerül asztalra. Más fajok ikráit és ivadékait pusztítja, ezzel kárt tud okozni a halgazdaságokban.


  • A kifejlett hal testhossza 17-18 centiméter.
  • Magas, oldalról lapított zömök teste van.
  • Kettős hátúszója teljesen egybeolvadt.
  • Szeme a fejéhez képest nagy, orra rövid és alig hosszabb, mint a szemének átmérője.
  • A felnőtt állatok háta olajbarna, az oldalak csillogását az egymást váltó narancsvörös, kék és zöld foltok okozzák és a hasa sárga színű.
  • Fésűs pikkelyei közepes nagyságúak, erősen ülnek és számuk a hátoldal felé ívelt oldalvonalon 37-41 darab.

Szaporodása


A naphal ivarérettségét 2-3 éves korára éri el. Ívási ideje május második fele és június, amikor a víz hőmérséklete már megközelíti a 20 ° C-ot. A hím ilyenkor feltűnő színeket ölt. A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületet a hím választja ki és itt kezdi meg a „fészkek” építését. Ezek valójában egyszerű gödrök, melyek átmérője körülbelül a hím testhosszának kétszerese. A hím a már kész fészekhez engedi oda a nőstényt, ahol az több részletben rakja le, legfeljebb ötezer szemű és egy milliméter átmérőjű ikráit. A nász befejeztével a hím elüldözi a nőstényt és igyekszik minden más ellenséget is távol tartani. Az úszóinak állandó mozgásával biztosítja az ikra fejlődéséhez szükséges oxigéndús vizet. Az ikraszemek a gödörben lévő apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2-5 napra van szükség a víz hőmérsékletétől függően. A kikelő lárvák 1-2 napig a fészekben maradnak. A hím igyekszik megakadályozni az elúszásukat és akár a szájába véve is visszahordja az elkujtorgó lárváit. A lárvák gyorsan fejlődnek és kezdetben plankton táplálékon élnek.


Táplálkozása


Tápláléka igen változatos, planktonrákokon kívül nagymennyiségű szúnyoglárvát és más halak ikráját és lárváját fogyasztja. Táplálékát a 20-30 centiméteres mélységű vizekben keresgéli és kisebb hányadban, de akár a saját fajok ivadékát is megeszi.


Előfordulása


Eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Floridáig, de már nagyon sok más helyre is betelepítették. Európába Kanadából, mint akváriumi halat szállították 1887-ben. Az akvaristák körében nagy népszerűségnek örvendett, ezért tógazdaságokban is foglalkozni kezdtek a tenyésztésükkel. Magyarországra 1905-ben egy Németországból származó import révén bekerült aziharosi tógazdaságba, ahonnan kiszökött és eljutott a Drávába, a Balatonba, majd nagyon gyorsan elterjedt a Duna egész vízrendszerébe. Napjainkra már közönségessé vált, a tiszta, álló vagy lassú folyású magyarországi vizek növényzettel benőtt, iszapos vagy homokos medrű szakaszain mindenhol előfordulhat.


Koncz Eszter