Földi édesvizek

Minden címke 301


Mutasd az összes cikket...

Ahány tárgy, annyi pótlás. Ahány ember, annyi halál. Ahány sport, annyi veszély. És ahány érték, annyi veszteség. De álljunk csak meg. Miért követi az értéket a veszteség? Talán mert nem vigyázunk rá? Talán mert hanyag módon mit sem foglalkozunk azzal, hogy az igazi érték, mely körül vesz minket, egyszer elfogy, eltűnik vagy megsemmisül? Sajnálattal határos módon a válaszom egyértelmű igen. Számtalan problémát lehetne felsorolnom, amik hallatán most tényleg a fejünkhöz kaphatnánk és feleszmélhetnénk, hogy valamit nagyon elrontottunk, vagyis a gépezetünkbe hatalmas hiba került. 

Földünket 71%-ban víz borítja. Töménytelen mennyiségű víz. Elképesztően sok. Víz, ami a legfontosabb. Víz, ami életben tart. Víz nélkül nemhogy nem alakult volna ki a fantasztikus állatvilág, növényzet és mindaz a csoda, amely a bolygónkon található; víz nélkül mi magunk sem lennénk. És akkor kérdezek egyet: miért van az, hogy mi, emberek hálátlan módon tesszük tönkre Földünk édesvizeit? Azt a dolgot, ami nélkül élni sem tudnánk. Miért látok minden túrámon szennyezett, piszkos, alulkezelt tavakat? Miért látok a víz tetején úszó cigaretta csikkeket, nejlon zacskókat vagy csokis papírt? Szó szerint a nemtörődömség netovábbját műveljük.

Igaz, ami igaz, ebből a 71%-ból édesvízkészletünk mindössze 1%-ot foglal el. Egyetlen egy százalékot, és nekünk úgy tűnik pont elég ez a mennyiség arra, hogy pusztítsunk. Megújuló forrást egyedül az eső jelent. A talajvíz és a felszín alatti készletek gyorsabban ürülnek ki, mint ahogyan pótlódnak. Pont emiatt saccolják az okosok, hogy 2025-re a lakosság 2/3-ának nem jut elegendő ivóvíz.

Maga a szennyezés nem újdonság szerintem senki számára. Gyökerei egészen a középkorig vezetnek vissza, mikor is köztudott, mindenféle szemetet illetve akár ürüléket is az utcára öntöttek. Az ipar fejlődésével ez csak tovább romlott; a gyárakból kiömlő hab és egyéb vegyi anyagok vízbejutásával az élővilág fokozatosan pusztulni kezdett. Az adott víz környezetében élők rohamos egészségkárosodást szenvedtek. Egy szó, mint száz, a mindennapi életből kibocsájtott vegyszerek hatásait mindenki megsínylette.

A világhálón kutakodva találtam egy listát, mely a „Vízhasználat 10 pontja” nevet viseli, és bevallom őszintén, nagy meglepetést okozott az elém tárulkozó adatcsokor. 

 
  1. A víz a Földé és minden fajé.
  2. A természet oda tette a vizet, ahová kell. Ha lehetséges, azt ott kell hagyni. A természet korlátai között kell élnünk.
  3. A vizet meg kell őrizni a jövő nemzedékek számára.
  4. A szennyezett vizet meg kell tisztítani.
  5. Meg kell tanulni biológiai tájegységen belül élni, a természetes vízgyűjtő korlátait figyelembe véve.
  6. A kormányoknak minden szinten őrködnie kell a közös tulajdonunk, a víz felett. Senkinek nincs joga áruba bocsátani vagy módosítani azt.
  7. A megfelelő vízszükséglet biztosítása alapvető emberi jog.
  8. A víz legjobb őrzői, letéteményesei a helyi közösségek és polgárok.
  9. A közösség minden tagja egyenlő félként vehet részt minden vizet érintő döntésben, határozatban.
  10. A gazdasági globalizáció összeegyeztethetetlen a víz megőrzésével.

Az elolvasás után bátran kijelentem, gyakorlatilag 10-ből 10 pontot sikerült megszegnünk. Taps az emberiségnek! Tulajdonképpen lehet vitatkozni, cáfolni vagy ellenszegülni a kimondott szavaknak. Semmi nem változtat azon a felszólításon, hogy lépnünk kell. És lehetőleg most ne hátra.

Most pedig engedd meg a kádat, főzz egy teát, vagy csinálj egy szörpöt; természetesen vízből.


Koncz Eszter